Sokak szerint a valaha volt legjobb zenekar volt a Szörényi Levente - Bródy János vezetésével a 70-es 80-as években működött Fonográf együttes. 2012-ben egy klubestre, négy dal erejéig ismét összeállt a banda, mely Szörényi és Bródy sajnos immár tartósan rossz viszonyának köszönhetően igazi unicumnak számít. Temesvári Gergely kollégánk részt vett a rendezvényen, beszámolóját alább közöljük.

2004-ben volt egy legendás magyar zenekarnak egy legendás jubileumi koncertje. Az együttest Fonográfnak hívták. A sors úgy hozta, hogy ott lehettem a zenekari beállásnál, így készült egy fotó a színtén legendás zenész Tolcsvay Lászlóval. Annyira örültem, hogy azt sem tudtam, hogy mit csináljak, összezavarodtam, így nem fényképeztem a próba alatt, és a többi muzsikusról sem készítettem felvételeket. Miután elkészült a fotó, eljöttem, ami így utólag visszagondolva, a legnagyobb hiba volt! (Az emberek jöttek befelé a koncertre, én pedig kifelé mentem!)
Ezáltal a koncertet nem is láttam élőben, és utólag gondolkodtam el azon, hogy milyen jó lett volna egy fotó a teljes bandával…!
Évekig bánkódtam ezen, míg eljött 2012, és fülembe jutott a hír, miszerint újra indul az Illés klub, melyen az emlékzenekarok mellett újra összeáll egyetlen alkalommal a Fonográf!
Nem akartam elhinni, hogy ismét megadja a sors a lehetőséget, hogy élőben találkozzak a hat "élő legendával!"
Természetesen márnapokkal előre elkészítettem a "dedikálandó csomagot", és a jeles napon csak reménykedtem, hogy én is beférek a művelődési házba, ahol az esemény megrendezésre került, mivel már elővételben elfogyott az összes jegy, a terem "csordultig telt" szó szerint! :)
Ez is bizonyítja, hogy nem akármilyen eseményről van szó!
Az emlékzenekarok után, (akik színtén pompásan muzsikáltak) kis szünet következett, majd a színpadra állt az utánozhatatlan hazai "szupergroup", azaz:
Bródy János,
Móricz Mihály,
Németh Oszkár,
Szörényi Levente,
Szörényi Szabolcs,
Tolcsvay László.
Csupán négy számot játszottak, de a közönség így is abszolút elégedett volt, és közösen énekelte végig Szörényi Leventével a klasszikus nótákat.
Természetesen a TV is képviseltette magát, és rögzítette az eseményt, mely másnap látható is volt az egyik kereskedelmi csatornán.
Az örömzene után a művészek a rajongók rendelkezésére álltak, és mindent, mindenkinek dedikáltak, teljes mértékben kiszolgálták a nagyérdeműt!
A zenekar a klubtalálkozó után nehezen távozott, a zenészeket még a parkolóban is rajongók várták! (Alább Szörényi Levente látható, amint a parkolóban egy ifjú rajongónak dedikál.)

Sajnos itt sem készült el az áhitott hatos felállású fotóm, de mégis örömmel távoztam az eseményről, mert a dedikált 2004-es koncertfelvételt dedikáltathattam a muzsikusokkal, mely számomra most már mégnagyobb értéket képvisel mint idáig! :)
Aki nem volt ott, az igazán sajnálhatja, mert nem akármilyen eseményt szalasztott el, mely (nagyon úgy néz ki), hogy egyszeri alkalom volt, bár ne legyen igazam…

Alább Temesvári Gergely kollégánk beszámolóját közöljük Chris Rea-val kapcsolatos élményeiről.

Azt mondják autogramgyűjtői körökben, hogy mindenkinek van egy "mumusa." Nos ezt én is tanusíthatom, és a külföldi találkozásaim közül elsőként említeném Chris Reát!

Azt hittem egyszerű lesz, de sajnos nem sikerült egykönnyen már a közös fényképünk sem…

A harmadik találkozásunk alkalmával tudtam egy tökéletes közös fotót készíteni a gitárművésszel!

Az első alkalommal negatívos gépet vittem, mert akkoriban még klasszikus modellel kattogtattam. Gyűjtői körökben elterjedt a szálloda, hogy hol szokott megszállni budapesti fellépései során, így odamentem a hotelhez, és vártam. Nagyon hideg volt, (általában rendszerint év elején látogat hozzánk), így már alig vártam tíz perc után, hogy esetlegesen kimozduljon a lakosztályából. (Mivel egyáltalán nincsen soha garancia semmire az autogramgyűjtés során, általában minden csak "lutri…")

De szerencsém volt, és  egy idő után megjelent előttem Chris Rea! Megkérdeztem, hogy engedne-e egy közös fényképet, és nagy örömömre elmormogott egy halk "yes-t" a sok "fuck" között! (Mert általában-nem tudni miért, folyton káromkodik…)

Megkértem valakit, hogy készítse el a fényképet, és rohantam haza! Másnap mikor előhívattam, nem akartam hinni a szememnek, egy elmosódott, sötét kép lett, melyen sem én, sem a művész úr nem volt felismerhető! Teljesen le voltam törve! Bíztam benne, hogy még ellátogat kishazánkba, hogy másodjára sikerüljön az áhított közös kép…

Szerencsére ismét láttam a plakátokat: Chris Rea in Budapest!

Örültem, mint majom a farkának, nagyon készültem, még meg is vettem a "The Road to Hell", és az "Auberge" klasszikus albumokat, hogy dedikált emlékem is legyen a művésztől!

De persze Murphy sosem alszik, és mindíg mindenhol ott van: koncert előtti napon tönkrement régi fényképezőgépem, melyet annyira szerettem!

Persze nem álltam úgy anyagilag, hogy gyorsan vegyek egy újat, így egy egyszerhasználatos kis fényképezőt vettem az egyik bevásárlóközpontban.

Most koncert után vártam meg a zenészt, aki ismét engedte a közös fényképet!

Kattant a gép, dedikáltattam a lemezeket, és már ott helyben infarktus közeli élményben volt részem, ugyanis nem fogott a toll! :(

Azt gondoltam, hogy soha nem lesz Chris Reával se fotóm, sem általa dedikált lemezeim!

 

De nem adtam fel, és reménykedtem…

Soha ne mondd, hogy soha: harmadjára is láttam a plakátokat a főváros utcáin!

Gondoltam, most ha törik, ha szakad, sikerülnie kell!

Elmentem ismét a szállodához, már a koncert előtti napon, és szerencsém lett, harmadszorra is találkozhattam a gitárművésszel! A sok "fuck" közepette készült egy fotó, a már új, azóta vásárolt gépemmel, és dedikáltattam a lemezborítókat! Viszont ez már tényleg "mesebeli történet", ugyanis ismételten nem fogott a tollam!

Azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el, ilyen a világon nincs! Kimentem a koncertre,-mivel fotókat készítettem az eseményről-, de nem hallgattam végig a műsort, egész idő alatt járt a fejemben a gondolat: most meg kell csinálnom, vissza kell mennem a hotelhez!

Így a koncert háromnegyedénél "felvettem a nyúlcipőt", és rohantam a szállásra, a negyedszeri(!) találkozás reményében.

Kb fél óra elteltével begördült a főbejárat elé egy fekete luxusautó, melyből maga Chris Rea szállt ki! (Természetesen) ismételten követték egymást szájából a "fuck" szavacskák, de készségesen dedikált számomra, egy új, akkor vásárolt ezüst tollal!

És ez fogott, hála Istennek!

(Sőt, annyira készséges volt, hogy az "Auberge" című lemezére a saját, fekete tollával dedikált, mert ő azzal szeretett volna írni!)

Nem akartam elhinni, hogy sikerült, önfeledten örültem, "örömmámorban úsztam", még akkor is, ha csak egy "CR" monogramot firkált rá a borítókra!

Ez a sikerélmény megerősített abban, hogy soha ne adjuk fel az álmainkat, mert egyszer sikerülni fognak, csupán csak idő kérdése!

2012. március 4-én érkezett meg Budapestre Antonio Banderas spanyol filmsztár. A színészt rengeteg fotós és rajongó várta, ezért a tömeget kikerülve egy személyzeti ajtón át hozták ki magyar testőrei. Az akadályok ellenére néhány rámenős autogramvadásznak sikerült aláírást szereznie Banderastól. A híresség magyarországi érkezéséről elsőként hírt adó Mészáros Márton blogger, az autogram.blog.hu külső munkatársa is kint volt a helyszínen, és nemcsak aláírást, hanem közös fotót is készíthetett a világsztárral.

Mészáros a blogján számolt be részletesen a találkozásról:
 
„… a tömeg szószerint letámadta a színészt, miután felbukkant. Ez a temérdek ember megrohamozta a bőrkabátot, fekete napszemüveget és baseballsapkát viselő sztárt, aki először hajlandó volt megállni közös képet készíteni a rajongóival, azonban a fotósok hadát meglátva sietőssé váltak léptei...Szerencsére én is sikerrel jártam: ....Banderas a kedvemért megállt, bár csak azután vette el tőlem az aláírásos füzetemet, miután szólt a magyar testőrének, hogy fogja meg a táskáját. A füzetembe sietősen belekanyarította a nevének kezdőbetűit, majd visszaadta a füzetemet. A tollam a kezébe maradt, de ő megfordult és mosolyogva visszaadta. Ritkaság az ilyen barátságos és közvetlen világsztár, mint Antonio Banderas” – írja Mészáros.
 
Antonio Banderas egy reklámfilm forgatása miatt tartózkodik Magyarországon.

A minap egy kivételes ritkaságról érkezett szerkesztőségünkbe írás és képanyag. I. Mihály, Románia királya a politikai kategória elsőszámú magyarországi gyűjtőjének, Dr. Márián Zoltánnak válaszolt kedvezően a levelére. Alább a történet, melyet szívből köszönünk ezúton is.

Frissítés: I. Mihály 2017. december 5-én elhunyt.

I. Mihály 2011. október 25-én volt 90 éves.

6 éves korában, 1927-ben már Románia királya volt. Ezt a tisztséget 1930-ig töltötte be. Tíz év múlva, 1940-ben királlyá koronázták. A II. Világháború alatt mind szorosabb kapcsolatot épített ki a szövetséges hatalmakkal, és 1944 augusztusában letartóztatta a német-barát miniszterelnököt, Antonescu marsallt. Mihály átállt a szövetségesek oldalára és hadat üzent Németországnak. Antonescut 1946-ban kivégezték.

A Világháborút követő kommunista időszakban valódi hatalom már nem volt a király kezében. 1947-ben lemondatták, majd 1948-ben elhagyta Romániát.

Mihály Svájcban, a Genfi tó partján telepedett le. 1948-ben feleségül vette Anna, Bourbon-Pármai hercegnőt. Öt leánygyermekük született, a legidősebb Margit, aki a hivatalos trónörökös. A király – a romániai változások után – 1992-ben térhetett először haza szülőföldjére. Később visszakapta palotái egy részét, s ma már felválta él Bukarestben és Svájcban.

 

Az 1970-es években már szerettem volna egy aláírt fotót Mihálytól, de az akkori magyar sajtó nemigen írt róla. Sokáig nem tudtam azt sem hogy hol él. A 80-as években egy külföldi lapban olvastam a királyról, s abban az időben több levelet is írtam neki. Sajnos akkoriban egy olyan titkárnője volt, aki kétszer is visszautasított, miszerint „ Öfelsége senkinek nem ad aláírást”. Végül 1986-ban – újabb leveleim hatására – engedékenyebb lett, s elküldte a király – keretbe foglalt – aláírt fotóját. Mint megjegyezte „mostmár Ön is tudja, hogy ez egy kivételes alkalom, s ezért Önnek erre büszkének kell lennie”…

Az évek múlásával Mihály aláírt továbbá egy szép kivitelű esküvői képet, s egy olyat, ami őt gyermek-királyként ábrázolja.

Dorina lányom 2007-ben Erdélyben járt, s Gyulafehérváron megnézte az egyik ortodox templomot. A templomban meglepődve ismerte fel Mihály királyt és feleségét. Odament a királyhoz, s kérte, had készítsen róla pár fotót. Mihály készséges volt, s megengedte hogy bent és kint is lefényképezze a lányom. Utána Dorina megkérdezte a királyt, hogy elküldheti e később a fotókat aláírás végett. Mihály igenlően válaszolt. Udvariasan megkérdezte hol él Magyarországon és hogy tetszik neki Gyulafehérvár. / Alba Iulia /

Mind a király, mind a királyné rendkívül egyszerű, hétköznapi viseletben voltak.

 

A fényképeket később elküldtük Bukarestbe. A lányom kérésére Mihály az egyiket az ő, másikat az én nevemre dedikálta. A királyné is aláírta a képeket. Ez a fotó, gyűjteményem egyik fontos darabja. Tudomásom szerint Mihály király nemigen szokott névre szóló dedikációt adni.

Dr. Márián Zoltán

Immár hagyományosan került megrendezésre Budapesten a Tennis Classics sportesemény, stábunk is természetesen ott járt a sajtótájékoztatón. Az autogramok megszerzése kicsit nehezebb volt, mint tavaly, de azért sikerrel megoldottuk a feladatot. Videót készítettünk Jevgenyij Kafelnyikov, Gael Monfils, Fernando Verdasco dedikálásáról és Richard Krajicek pózolásáról. Goran Ivanisevic és Fabrice Santoro autogramosztását a rohanás miatt sajnos már nem sikerült felvenni. Az eredmények alább láthatók.

2007 után ismét Budapesten járt George Michael. Arról, hogy mi hogyan történt, a tv2 Aktív műsoránál mi sem adhatnánk szebb összefoglalót, éppen ezért korábbi George Michael cikkünket frissítettük most a videóval.

IDE KATTINTVA megnézhető a cikk, az autogram és a videó, melyben 2007-es és a mostani, 2011-es dedikálásról is látható számos felvétel.

Ötven évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött a Berlini Fal építése. Az először még csak szögesdrótként létező akadály az évtizedek során gigantikus technológiájú határvédsávvá nőtt a régi-új német főváros közepén, s egyben a szabad világ és a szovjet övezet elválasztójává, a hidegháború szimbólumává lett. 1989-ig állt Európa szívében, leomlása olyan gyors volt, mint megépülése.

Több, a fal lebontásáért sokat tett politikus autogramját bemutattuk már itt a blogon (Kennedy, Reagan, Bush, Helmut Kohl, Gorbacsov), most megmutatjuk annak a vezetőnek az aláírását, akinek a nevéhez a fal megépülése kötődik: ő Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP egykori főtitkára. Hruscsov az alábbi autogramot 1958-ban írta Budapesten egy, a Magyarországra látogató delegáció kíséretében részt vett ifjú hölgy részére emlékül.

Az ötvenedik évforduló kapcsán egy németországi lapnak terjedelmes interjút adott az egykori főtitkár fia, Szergej Hruscsov, aki 1991 óta az USA-ban él. Az Autogram.blog két évvel ezelőtt kereste fel őt levélben autogramkérés céljából, s ő végtelenül készségesen nem csupán egy kézzel írott rövid levéllel, de oroszul és angolul dedikált névjegykártyák mellékelésével válaszolt, melyeket alább szintén megmutatunk.

Egy héttel ezelőtt, a Forma-1 árnyékában került sor Budapesten az egykori neves sportriporter, majd későbbi sportdiplomata emlékére megrendezett versenyre, a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjra. A rendezvényen számos klasszis versenyző lépett pályára a Puskás Ferenc Stadionban, sajnos szinte üres lelátók előtt.

Az elsőszámú sztárvendég a váltóban olimpiai bajnok jamaikai Asafa Powell volt. Tény, hogy nagyon nagy sportoló, de az a szó szerint tucatnyi gyűjtő és rajongó, aki a szállodában egész álló nap várt rá, kicsit meglepődött azon, amikor közölte: "Most nem írok alá." (Ez a mondata további három óra várakozásunkba került, de azért azt gondoltuk magunkban: "OK Asafa, de tényleg ekkora sztár vagy te, hogy ezt megtehesd? Dehogy...") Végül persze meglett a kelletlenül odakanyarintott szignó:

Kevésbé ismert nevek, viszont Asafa Powell eredményeit messze túlszárnyalja a háromszoros olimpiai bajnok jamaikai Veronica Campbell-Brown és a kétszeres olimpiai bajnok amerikai Sanya Richards-Ross, akik minden alkalommal messzemenően kedvesek, készségesek voltak a rajongókkal és stábunkkal is, róluk Gracy Roland barátunk segítségével videót is készítettünk:

A legkedvesebb valamennyiük közül a világhírű paralimpikon, a többszörös paralimpiai bajnok dél-afrikai Oscar Pistorius volt, névre dedikált bármit, amit kértünk:

Végül még egy autogram feltétlenül ide kívánkozik, ebbe az összeállításba. Gyulai István, akiről a remélhetőleg hagyományteremtő verseny a nevét kapta. Két kézzel írott újévi üdvözletet teszünk közzé tőle, utóbbit 2005-ben írta, három hónappal a halála előtt. Kivételes magyar sportdiplomata és nagyszerű újságíró volt, reméljük, hogy a jövőben a nevét viselő verseny is ennek megfelelő rangra fog emelkedni nemcsak a hazai sportszerető közönség figyelmében, hanem világszerte az atlétika világában is.

Bár a 100 éves Vasas vereségével zárult a tegnapi futballmérkőzés, mégis örülhetett a hazai futballrajongók tábora, hiszen a világ egyik élvonalbeli csapatát, az AS Roma-t és klasszis játékosait láthatta testközelből. Munkatársunk, Temesvári Gergely a szállodánál leste meg a csapatot, mielőtt a stadionba hajtottak a busszal.

18h-ra értem a hotelhez. Sokan kint voltak már a helyszinen, néhány számomra új, ismeretlen gyűjtő is feltűnt. Bent várakoztunk, s jött a hír, hogy 18:30h-kor távozik a csapat a stadionba. A külső/személyzeti bejáraton távoztak a fiúk, a tömeg sorba állt az ajtó, és a parkoló sorompója mellett. Pici késéssel megjelentek a focisták. A játékosok nemigen akartak dedikálni, ez látszott, aki a közelükbe próbált férkőzni, azokat az öltönyös úriemberek tessékelték vissza a sorba... Volt, aki szokásához hiven hangosan kiáltotta egy-egy játékos nevét, ami mint már néhányszor, most is eredményesnek bizonyult: Ivan de la Pena odajött, dedikálta a mezét, amit oly lelkesen nyújtott elé a rajongó. (Még egy rövid párbeszédre is futotta: -Megengedsz egy közös fényképet? -Sajnos sietek, mennem kell!)

Hagyományainkat folytatva tesszük közzé most a hétvége termését. Számos megismételhetetlen pillanat, számos mosoly, öröm, s remek fogások. Sebastian Vettel-nek külön cikket szenteltünk tegnapelőtt, 2010 és 2011 világbajnokáról itt most újabb anyag nem lesz. Lesz viszont videó Fernando Alonso-ról (kettő is), Lewis Hamilton-ról, Rubens Barrichello-ról, Jenson Button-ról, Heikki Kovalainen-ről, Nico Rosberg-ről, Felipe Massa-ról, Sir Frank Williams-ről, Martin Whitmarsh-ról és Peter Sauber-ről.

Előttük azonban kis bevezetés. Charlie Whiting és autogramja következik. Ő az az ember, aki a végső döntést kimondja arról, hogy egy pályán lehet-e versenyezni, vagy sem. (Felfestették-e rendesen az aszfaltjeleket, vagy nem sikerült megoldani ezt a "bonyolult" feladatot.) Ő mindig mindenki előtt érkezik a pályára, mi is vasárnap korán reggel találkoztunk vele. Egy régi versenyautós fotót írt alá, amin Nigel Mansell rója a köröket Adelaide-ben 1987-ben. A kép láttán Whiting mosolyogva meg is jegyezte: "Egy szép autó, egy jó pilóta." És Whiting úr autogramja is szépen mutat a fénykép alatt - ezt csak mi tesszük hozzá.

Jöjjön tehát Whiting úr autogramja, s a videó összeállítás, csupa jófej pilóta, csapatfőnök, Hajrá Hungaroring 2011!

Sebastian Vettel iszonyatosan jó fej. Azt hiszem ez a tömör lényeg, ha a jelenlegi címvédő és elsőszámú esélyes F1 világbajnokot jellemezni akarjuk. Egy sztori 2009-ből, amit a Facebook oldalunkon keresztül kaptunk a minap, s egy videó, amit ma reggel készítettünk Budapest belvárosában.

Köszönet a jófejségért és hajrá Sebastian, reméljük nyerni fogsz a Hungaroringen!

A 2009-es sztori:

Nem a legfrissebb, de 2 éve Szegeden Vettel-lel szerettem volna dedikáltatni egy sapkát. A nagy tömegben és lökdösődésben azt hittem, hogy aláírta a sapit, majd büszkén ballagok odébb hogy sikerült és akkor látom, hogy nincs dedikálva. Visszamentem, jól kinevetett, majd jelezte, hogy most már biztos aláírta, kiderült, hogy pár perccel előtte lényegében a kezéből vettem el a sapkát amit éppen készült nevével ellátni.

És a ma reggeli videó:

Annak ellenére, hogy Gérard Depardieu több, mint két hónapig itt lakott fővárosunkban, vegyes sikerrel kecsegtető projekt volt az autogramjának megszerzése. Depardieu autogramja bár nem számít ritkaságnak, mégis értékes darab, ugyanis csak személyesen lehet megszerezni, postai megkeresésekre előre nyomtatott autogrammal ellátott képeket küld válaszul a menedzsment.

A világhírű francia színész először május végén, június elején érkezett Budapestre (akkor arról szóltak a félrevezető hírek, hogy lakást bérelnek neki valahol Budán), ezzel szemben egy közismert szállodában lakott, s innen járt munkába minden reggel. Ittléte alatt sokszor hazarepült Párizsba, jellemzően a hétvégékre, majd vasárnap este vissza.

Egy filmforgatás menetrendje autogramgyűjtési szempontból mindig a legkiszámíthatatlanabb, ezért a gyűjtőknek minden energiájukat be kellett vetniük a siker érdekében. A tapasztalatok vegyesek voltak. Depardieu közismerten nem veti meg a bort, s néha egy-egy hosszú nap végén a hotelhez visszaérkezve egyáltalán nem biztos, hogy ítélőképessége teljes tudatában volt. A szerencsések, akik ilyenkor találkoztak vele azt gondolhatták, hogy mogorva emberről van szó, a színész ugyanis határozottan jelezte, hogy nem szeretne közös fotókon szerepelni. (Az vesse rá az első követ, aki maga nem így tenne hasonló helyzetben.) Hangulatát az is befolyásolta, hogy a hírek szerint gyakran voltak apróbb betegségei, náthás volt, s egyszer fogorvosnál is járt. Akinek azonban megfelelő pillanatban sikerült őt elcsípni, egy végtelenül kedves, türelmes emberrel találkozhatott, aki készségesen tesz eleget a rajongók kívánságainak.

Stábunk három alkalommal találkozott vele, először Temesvári Gergő munkatársunk egy közös fotó készítésére kérte (ld. alább), kétszer pedig dedikálást kértünk tőle, amit az első esetben sietve teljesített (ekkor kérte is, hogy ne fotózzuk), másodjára azonban türelmes volt. Nemhogy nem bánta, ha videóra vesszük ahogy aláír, de megvárta, amíg előkészülünk a dedikálandó fényképekkel, tollal, kamerával, ugyanis annyira hirtelen bukkant fel a szálloda előcsarnokában, hogy mire észbe kaptunk majdnem ki is sétált a bejáraton. (Egy rövid, nagyon jellemző párbeszéd, miközben a tollért kotorásztam a táskámban: G. Depardieu: "De hát ott a toll a zsebében!" Autogram.blog: "Igen, de az töltőtoll. Sokan nem szeretnek töltőtollal írni, Önt nem zavarja?" - erre a művész mosolyogva, bólogatva megvárta, amíg a golyóstoll is előkerült.) Türelmének köszönhetően ötféle különböző aláírásmintát is be tudunk most mutatni alább, természetesen a készített filmekkel és fotóval együtt.

A rövid találkozások alkalmával szerzett tapasztalataink szerint egy szerény, kedves ember, igazán nagy öröm és örök emlék, hogy Budapesten személyesen köszönthettük.

Holnapután lesz Bicskei Bertalan egykori labdarúgó, szövetségi kapitány búcsúztatása a Farkasréti Temetőben. A magyar labdarúgás jeles alakja váratlanul, július 16-án hunyt el 66 éves korában.

Havasi Balázs zsenialitásáról idén tavasszal már írtunk itt a blogon, s hírt adtunk arról is, hogy Magyarország elsőszámú felszállóágban lévő csillaga mennyire jól kezeli a rajongókat, fontos neki, hogy jó véleménnyel legyenek a kedvencükről. Ugyanez a profizmus hatja át munkája valamennyi kis elemét, s minden bizonnyal ennek is a maximalizmusnak is köszönhető, hogy mára ott tart, ahol tart. Néhány nappal ezelőtt Skóciában adott koncertet egy olyan rendezvényen, ahol 1.200.000 forintnak megfelelő összeg volt egy darab belépőjegy.

A mostani projekthez a Hooligans együttes dobosát, Kiss Endrét, azaz Endit hívta társként, s úgy tűnik, a furcsa párosítás nem mindennapi végereményt hozott. Ezt a koncertet láthattuk két hónappal ezelőtt Budapesten, tegnap este pedig Siófokon. A produkciót követően a rajongók most is válthattak pár szót személyesen a két zenésszel, elkészülhettek a közös fotók, az új CD-t rutinosan dedikálták mindketten. Balázs dedikálását már tavasszal bemutattuk videón, ezúttal Endire koncentráltunk, de persze a közös CD-re azért HAVASI autogramja is felkerült.

2011. július 16-án temették el Bécsben Habsburg Ottó főherceget, az utolsó osztrák-magyar trónörököst. A 98 esztendős korában elhalálozott politikus tiszteletére gyászmisét mondtak a bécsi Szent István székesegyházban (Stephansdom). A ceremónián több európai királyi család és politikus is részt vett. Mészáros Márton, az autogram.blog.hu külső munkatársa is kapott akkreditációt, így ő bemehetett a templomba, ahol személyesen láthatta többek között az osztrák kancellárt, a svéd királyt, az elűzött román királyt és a lemondatott bolgár cárt is, valamint a Habsburg család összes tagját, többek között a mellékelt képen autogramjával bemutatott Habsburg Mihályt is.

Mészáros a blogján számolt be részletesen azokról az aláírásokról, amelyeket az eseményen szerzett európai uralkodóktól:

"...Utánuk érkezett meg II. János Ádám liechtensteini uralkodó herceg és neje, Mária hercegnő...megkértem a hercegnőt, hogy ha nem jelentene neki gondot, akkor írja be a nevét a könyvecskémbe. A hercegnő mosolyogva elvette a füzetemet, miért is ne? – kérdezte és beleírta a nevét, majd tovább adta János Ádámnak, aki szintén aláírta, majd amikor visszaadta a füzetemet, kezet fogott velem. Utánuk a mellettük ülő Henrik luxemburgi nagyherceghez, egy szintén jelenkori európai uralkodóhoz mentem oda aláírást kérni. Mondanom sem kell ő is örömmel írta bele a nevét (csupán csak egy “Henri”-t) az évek során ütött-kopottá vált füzetembe. Kicsit hátrább foglalt helyet az idős Savoyai Viktor Emánuel herceg, az utolsó olasz király fia; tőle is sikerült aláírást kérnem... Az időközben megérkező svéd királyi pártól is megpróbáltam aláírást szerezni, de XVI. Károly Gusztáv és Szilvia királyné nem adott autogramot, miután Őfelsége határozottan közölte velem, hogy “nem, soha”. Erre Szilvia királyné – aki a mai napig megőrizte mesés szépségét – szomorúan így szólt felém: Sorry." - írta Mészáros

Mindez különösen izgalmas, s a begyűjtött aláírások tekintetében mégis páratlan teljesítmény azért is, mert köztudomásúan az európai uralkodók szinte soha nem adnak autogramot, részben a protokoll, részben a hagyományok miatt 99%-ban elutasítják az ilyen kérést - ahogyan azt jelen esetben a svéd király is tette.

Sergio Mendes brazil zongoraművész, énekes tegnap adott Budapesten koncertet. Már a koncert előtti napon megérkezett hazánkba, megasztárokkal találkozott, körülnézett Budapesten.

Mendes karrierje a 60-as években indult Brazíliában, a bossa nova műfajt képviseli, mely a jazz elemeit ötvözi a szamba muzsikával. Kevesen tudják róla, hogy ő az eredeti szerzője a 'Never Gonna Let You Go' című slágernek, több amerikai elnöknek is adott privátkoncertet.

Gyűjtőtársainkkal készséges volt, dedikáció, közös fotók, még egy világbajnokok által - és általa is - dedikált futballmezzel is beállt pózolni.

Kedves, laza brazil úriember, bárcsak minden sztár ilyen lenne, mint ő.

Tegnap másodszor járt Budapesten Hillary Clinton egykori First Lady, az USA 67. külügyminisztere. Autogramját most sem volt könnyebb megszerezni, mint 15 évvel ezelőtt, de legelszántabb klubtagjaink megoldották a feladatot. A kiemelkedő védelem ellenére sikerült kontaktusfelvételre képes közelségbe kerülniük a külügyminiszter-asszonnyal, aki némi hezitálás után végül is aláírt egy fényképet és egy kártyát.

Filmünkön a rövid látogatás néhány részlete és az egyik autogram-adás néhány másodperce látható.

Autogram.blog.hu: - Ringo, miért veszed el az álmainkat?

Ringo Starr: - Igen, elveszem...

Talán szükséges némi magyarázat a fenti párbeszédhez, de nem túl sok, nagyjából pont annyi, mint amit Ringo tegnap este a legkitartóbb magyar rajongóira szánt.

Jött a reptéren, Peace and Love, "nem adok autogramot, már megmondtam", gorombán odavetve, majd be az autóba. A kíséretében kb. a Liverpool-i futballhuligánok szociális intelligenciájával megáldott asszisztensek erősítették az üzenetet. Hoppon maradt egy tucat autogramkérő, akik másfél napot vártak, hogy biztosan találkozhassanak vele szemtől szemben. Késő éjjel, a koncert után egyből a reptérre hajtott, s megint elutasított mindenkit, pedig akkor már csak öten vártak rá - ekkor "készült" a fenti villáminterjú, egy csalódott rajongó kérdésére felelt meglepő őszinteséggel, vissza sem nézve, nyeglén: igen, elveszem az álmaitokat.

2008-ban Ringo Starr bejelentette, hogy soha többé nem válaszol a rajongói levelekre.

Nem véletlen, hogy nevetség tárgyává vált világszerte ez a zavart üzenet.

Nem gondolta senki, hogy Ringo nemcsak, hogy ennyire komolyan veszi magát, de immár személyesen sem ad autogramot többé, pláne egy olyan országban, ahol először jár. Mert a "nem adok többé autogramot, megmondtam" oké lehet Liverpoolban, Londonban, de még Párizsban, Berlinben is, ahol sokszor fellépett az évek során. De Kelet-Európában, ahol a koncertjeire azért mennek ki az emberek, mert az egykori Beatles-ből akarnak valami kis morzsát először és valószínűleg utoljára, egy kicsit erős ez a nyers stílus.

Ahelyett, hogy egy kedves, jófej fickóról mesélnénk majd az unokáinknak, ahogy Paul McCartney esetében tesszük majd, egy egykori legenda szobrának összeomlását, saját maga általi lerombolását leszünk kénytelenek újra és újra elmondani.

Ringo haver, tudod igazából mindegy mit gondolsz magadról. Azért vagy valaki, mert a szerencséd miatt bekerültél a Beatles-be, s azóta abból élsz. A rajongók megveszik a gyenge lemezeidet is, csupán azért, mert a te neved van rajta. Benne van ám a fizetésedben - ezt pl. McCartney kollégád is tudja - , hogy mosolyogva kellene kiszolgálni a fogyasztóidat, akik még ma is eltartanak a múltadért, nem? Peace and love, Ringo, kár érted...

Június elején ismét Magyarország, Budapest vendége volt a woodstock-i legenda, az utánozhatatlan rekedt hangú Joe Cocker. Mivel a művész már hatodik alkalommal járt hazánkban, most van módunk összevetni a 2002-ben írott, a 2005-ös és a mostani autogramot. Amint a mellékelt képeken látható, sok változás nem történt, Cocker továbbra is szép olvashatóan írja keresztnevét, vezetéknevét pedig az első betűk után vonalként húzza el.

2002-ben a foci VB döntőjét követően sikerült vele találkoznunk és autogramok kérnünk, meglehetősen jó hangulatban volt, mivel a végül győztes brazil csapatnak szurkolt a németekkel szemben.

Idén június 5-én a 67 éves előadó a budai Hilton hotelben lakott, itt tudta őt elcsípni többet között Mészáros Márton gyűjtőtársunk, aki a 2011-es autogramot beküldte. Elmondása szerint akkor rajta kívül csak két autogramkérő volt ott, Cocker nagyon kedves volt és készségesen adott aláírást és még közös képet is készített a fiúval. Kedves, szerény, s egyben zenetörténeti legenda - autogramja igazi kincs, még akkor is, ha hazánkban sem számít ritkaságnak.

Frissítés: Joe Cocker 2014. december 22-én elhunyt tüdőrákban.

Ma 13:00 órakor elhunyt Mádl Ferenc, a III. Magyar Köztársaság második elnöke. 2000 és 2005 között szolgált államfőként, korábban a rendszerváltást követően az Antall-kormány többszörös minisztere. Emlékét nem csupán politikusi pályája, de jogtudományi öröksége is őrzi az utókornak.

Mádl Ferenc megválasztása előtt három nappal még - amikor már tudni lehetett, hogy bizonyosan ő lesz a következő elnök - az Ünnepi Könyvhét pavilonjai között magányosan, testőrök és kíséret nélkül sétált, ekkor kértem tőle először autogramot emlékkönyvembe. Később még több alkalommal volt szerencsém találkozni vele elnökként, minden alkalommal készségesen dedikálta a fényképet vagy könyvet, amire épp megkértem, bár láthatóan sosem tudta megszokni a tisztségével együtt járó effajta közszereplési kényszert. A Sándor-palotából távozva egyre kevesebb nyilvános eseményen vett részt, halálhíre váratlanul érte a politikai élet valamennyi szereplőjét és Magyarország polgárait. Nyugodjék békében!

Izgalmas tudósítást kaptunk egy olvasónktól a napokban, egyenesen New Yorkból. A főszereplő nem más, mint a már korábban bemutatott világhírű kanadai színész, Donald Sutherland fia, a nem kevésbé világhírű Kiefer Sutherland. Íme:

2011. május 14-i keltezésű Kiefer Sutherland mellékelt autogramja. A 24 című sorozat korábbi Emmy és Golden Globe díjas színésze a Broadwayn debütál ebben a szezonban a That Championship Season című 1972-es Jason Miller darabban. Mint a 24 nagy rajongója mentem az előadásra és nem csalódtam a színészben. A 24 karakterétől teljesen eltérő, kisebbségi komplexusokkal küzdő, frusztrált személyt játszik számomra teljesen hitelesen. Az előadás után sikerült az autogramot szereznem tőle.
 
Sajnos sem a képek sem a videó nem a legjobb minőségű, de ha megnézed a videót, akkor 0:56-nál Chris Noth alias Mr. Big a Szex és New York sztárja érkezésének örülnek a női várakozók.

Nagyon érdekes levelet és autogramot kaptunk a napokban, melyet alább közlünk. Az autogramritkaságot Mészáros Márton barátunk szerezte.

V. Tupou György, Tonga királya 2011. május 3-án Budapesten tartózkodott, miután jelen volt Vilmos herceg és Katalin esküvőjén és II. János Pál pápa boldoggá avatásán.

Időben megtudtam, hogy hol lesz Őfelsége és este odamentem az Operaházhoz aláírást kérni tőle. Leszólítottam és ő készségesen adott autogramot nekem a füzetembe, ahol már több hírességtől őrzök szignókat.

A tongai király nagyon kedves és szimpatikus volt. Csupán egy testőre volt jelen, senki más nem tartózkodott ott és csak én mentem oda hozzá aláírásért. Egyébként szerintem sokan nem is ismerik. A füzetemben csak annyit írt, hogy "George R". Az R betű valószínűleg a latin Rex vagyis király szóra utalhat. Boldog vagyok, hogy találkozhattam vele, elvégre mégis csak egy jelenkori uralkodó.

Ma 100 éve, 1911. május 16-án született Gács Rezső, azaz a világhírű bűvész, Rodolfo, Magyarország valószínűleg legismertebb artistája.

Olyan korban tudott könnyed és szórakoztató lenni, amikor a bűvész sikere a modern technika illúziókeltő eszközei nélkül csupán a kézügyességén múlt. Rodolfo így lett valamennyi mágus között a legjobb. Zsenialitásának kulcsát talán a Wikipedia fogalmazza meg a legpontosabban: „Sikereinek valódi forrása számainak tökéletes kidolgozása és a közönséggel való kapcsolatteremtő képessége voltak. Nyugdíjas korában is napi négy órát gyakorolt. Szlogenjévé vált mondata: „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” Hitvallása is a következő volt: „Az a művész, aki meg van magával elégedve, az nem művész többé. Az meghalt.” Minden idők egyik legnagyobb beszélő kézügyességi bűvésze és zsebtolvaja volt; rengeteg trükköt ismert a bűvészet minden területéről, ezek közül – saját elmondása szerint – körülbelül ezret tudott bármikor színpadképesen.” Bárhová ment, zsebében mindig ott lapult egy pakli kártya.

Rodolfo eredeti autogramja, dedikációja viszonylag ritka darabnak számít, nem csupán azért mert bár minden bizonnyal sok példány lapul belőle itt-ott az országban a könyvespolcokon, s kedves emlékként mindenki féltve őrzi, hanem azért is, mert facsimile változatban könyve első lapjain is látható, amit gyakran eredetiként próbál értékesíteni tulajdonosuk.