1994 óta gyűjtök autogramokat, s korábban már írtam itt arról, hogy még a gyűjtés elején, amikor elkezdtem levelezni különféle híres emberekkel, megérintett annak a felelőssége, hogy tulajdonképpen a leveleim által a világgal is kommunikálok, egyfajta országimázst is közvetítek, ha akarom, ha nem.
Ugyanez a felelősség vezet, amióta két éve lehetőségem van arra, hogy az autogramgyűjtők legjelentősebb európai magazinjába, az Autographensammler című újságba írjak cikkeket angolul és németül. Ezt az újságot több ezer példányban nyomtatják, negyedévente egyszer jelenik meg és a világ valamennyi pontjára eljut a legkomolyabb autogram- és kéziratgyűjtőkhöz. A publikációkért cserébe egyetlen dolgot kértem a lap főszerkesztőjétől, hogy mindig magyar emberekről, hírességekről írhassak, mert úgy hiszem, hogy az országimázst ilyen apróságokkal lehet építgetni tégláról téglára. Írtam már cikket idősebb és ifjabb Rubik Ernőről, Szász Endréről és Békésy György Nobel-díjas tudósról, a következő, nyár elején megjelenő számban pedig többek között az idén 100 éves Vasasról és kiváló sportolóiról fog megjelenni egy összeállításom. Legutolsó cikkemet Horn Gyuláról írtam. Arról az emberről, aki az elmúlt 20 évet tekintve véleményem szerint a leginkább ismert és elismert magyar politikus a világon. Azon túl, hogy számtalan alkalommal élvezhettem személyesen értekezéseit a világ ügyeinek, vagy a magyar belpolitika történéseinek aktualitásairól, neki köszönhetem, hogy előbb dedikáltatott nekem Moszkvában Mihail Gorbacsovval egy könyvet (elmondása szerint ezt a szívességet rendszeresen megtette többeknek, akik kérték), később pedig személyesen is találkozhattam a Nobel-Békedíjas egykori államfővel Budapesten.
A német magazinnak írott cikkem magyar nyelvű kivonatát azért közlöm alább, hogy ezúton is tiltakozzak az aljas gyűlölet ellen, ami tegnap az idős, súlyos beteg, magatehetetlen egykori miniszterelnököt a magyar Parlamentben érte, s azért, mert büszke vagyok, s mindig büszke leszek arra, hogy személyesen ismerhettem Horn Gyulát, az Államférfit.
Horn Gyula magyar politikus, 1989 és 1990 között külügyminiszter, 1994-től 1998-ig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Politikai pályájának legemlékezetesebb momentuma 1989-ben a vasfüggöny lebontásában vitt szerepe, valamint miniszterelnöksége idején 1995-ben a Bokros-csomag, a gazdasági stabilizációs program felvállalása és keresztülvitele volt. Horn Gyula számos nemzetközi kitüntetés birtokosa, 1990-ben a Károly-díjat vehette át Aachenben. (A rangos díjjal 1950 óta azokat ismerik el, akik az adott évben a legtöbbet tették Európa egységéért, az emberiességéért és a békéért. A díjazottak között található Konrad Adenauer, Bill Clinton és II. János Pál pápa is.)
Az én generációm számára Horn Gyula az MSZP mindenkori legnagyobb vezetője. Miniszterelnökségéről való leköszönése után a háttérbe vonult, de informális hatalma, szavainak súlya még egy évtizedig megkerülhetetlen volt. Senkihez sem hasonlítható képességgel rendelkezett abban, hogy hogyan értsen szót a választókkal, lakjanak bárhol az országban, éljenek bármilyen társadalmi körülmények között. Számos lakossági fórumán és egyéb rendezvényeken mindig könnyű volt vele személyesen találkozni, beszélgetni, s ezen alkalmak mindig kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy "Cölöpök" című könyvét dedikálja. Kézírása karakteres, jellemzően nagy betűkkel írva vetette papírra jókívánságait. Egy ilyen alkalommal 2000-ben egyik barátom azt mondta, miközben sorban álltunk, hogy dedikáltassuk a könyveinket: "Egy napon még mindannyian büszkék leszünk rá, hogy személyesen ismerhettük őt." Így gondoltam akkor én is, s ma is így gondolom.
2007 óta Horn Gyula Alzheimer-kórban szenved és életét egy kórházban éli. Közszereplései emiatt érthetően megszűntek, csupán a legszűkebb családja tudja vele a kapcsolatot tartani, kommunikálni. Három évvel a közszerepléstől való kényszerű, teljes visszavonulása után is napról napra érezhetjük szellemének hiányát a magyar közéletből.
(Megjelent az Autographensammler 1/2011. (26. évf.) számában, angol és német nyelven.)
Utolsó kommentek