2013. december 12-én immár 20 éve, hogy Antall József, a harmadik Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke elhunyt. Az első miniszterelnök, a rendszerváltó kormányfő aláírása minden magyarországi autogramgyűjteményben az egyik legbecsesebb, „kötelező” darabnak számít.
Több oka is van annak, hogy az autogramgyűjtők ennyire becsben tartják Antall József aláírását. A néhai kormányfő a kvázi ismeretlenségből, gyors felemelkedéssel lépett történelmünk színpadára, ahol nagyon rövid perióduson át tölthette be szerepét. Hivatali idejének halála vetett véget. Így összességében sokkal kevesebb aláírása maradt fenn, mint egy olyan politikusnak, aki több évtized alatt, fokozatosan jut a csúcsra, s miután hivatalából leköszönt, még éveken, évtizedeken át közéleti szereplő. Antall József aláírása nem egyszerűen egy miniszterelnök aláírása a több, mint hatvan eddigi magyar kormányfő közül, hanem egy fontos történelmi korszak legelső és legfontosabb szereplőjének a kézjegye, „akivel” új korszak kezdődött. Ami tovább növeli Antall József aláírásának ritkaságát, értékét, az az, hogy ő maga, visszahúzódó természetéből fakadóan – tudomásunk szerint – nem sűrűn osztogatott autogramot.
Az Antall-autogram képét gyűjtőkörökben a hieroglifákhoz hasonlítjuk, ugyanis egy jellegzetes formaegyüttesből, az A betű deformálódott vezérvonalából, és a hozzá kapcsolódó rövid vonalkákból áll, melyek első ránézésre rendszertelenül vannak a kezdő ív mögé „dobálva”, mintha azokat egy festő vetette volna oda egy ecset hegyével. Amikor az ember először látja, nem is érti, nem képes felismerni, hogy vajon mit jelentenek az egyes vonalak.
Megfejtésükhez nekem nagy segítséget nyújtott az, hogy Antall a 70-es években, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatójaként többnyire gumibélyegzős aláírást használt levelezéséhez. Ez a minta jól tükrözi, hogy eredetileg melyik betű volt a forrása az egyes vonalaknak – a gumibélyegzős aláírás-változaton ugyanis még olvasható a vezeték- és keresztnév, s következtetéseket enged levonni a betűk hozzávetőleges elhelyezkedése is.
Egy korabeli, eredeti aláírással ellátott levél viszont azt bizonyítja, hogy a későbbi miniszterelnök már a 70-es években is csak hieroglifaszerű vonalakkal írt alá. Az egyes minták azt a benyomást keltik, hogy ez az ember egyáltalán nem szeretett kézzel írni, aláírni.
Antall József miniszterelnökként háromféle típusú aláírást hagyott hátra. A legtöbb ezek közül a hivatalos leveleken található, melyeknél a szokásos – gépelt – elköszönési forma „Köszönti (Antall József)” fölé írta jellegzetes vonalait.
A második leggyakoribb aláírás-előfordulás a karácsonyi és újévi üdvözlőlapokon fedezhető fel. A nyomtatott kártyák üdvözlő szövegei alatt fekete filctollal szignálta nevét, „Antall József”-ként.
A harmadik, legritkább aláírástípusa aláírt fényképein látható. Antall – Kádár Jánoshoz hasonlóan – puritán igényekkel, szerény önképpel rendelkezett, bár kezdő A betűje a grafológusok számára talán nem feltétlenül ezt támasztja alá. Antall nem tartotta sokra a médiát, nem értette és ezért nem is használta a tömegkommunikációt úgy, ahogyan a mai modern politikusok, és autogramosztásra sem volt „szocializálva”. Azonban, ha személyesen nem lehetett is tőle aláírást kérni és kapni, szerencsére levélben több külföldi, valamint néhány magyar gyűjtő autogramkérését teljesítette – ahogyan azt a mellékelt fotók is mutatják.
Kolozs András
(A cikk eredeti változata a Grafológia c. magazin 2013/6. számában jelent meg)
Utolsó kommentek