A 60-as évek Forma-1-es versenyzői közül már egyre kevesebben vannak még közöttünk. Egyikük a jövőre nyolcvan esztendős amerikai Dan Gurney, aki pályafutása során 4 versenyt tudott nyerni. A mai versenydömping idején 4 futamgyőzelem nem tűnik soknak, de Gurney idejében, amikor egy szezon szinte feleennyi versenyből állt, s amikor a biztonsági színvonal olyan volt, hogy a versenyző egy hiba nyomán nem csupán kicsúszott a pályáról, hanem sok esetben az életével fizetett, ez a teljesítmény az akkori mezőny legjobbjai közé sorolta Gurneyt. Vezetett Porsche-t, Brabham-et, Ferrarit, valamint az első McLarent 1970-ben.

Van még valami, ami halhatatlanná teszi. Ő volt az első az autóversenyzés történetében, aki hagyományt teremtve pezsgőlocsolással ünnepelt: 1967-ben, miután megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.

Gurney további élete is az autóversenyzéshez kötődik, a fejlesztések terén is több vívmány köszönhető neki. Jelenleg Californiában él, az alábbi autogramot postán küldte. Felbélyegzett felcímzett válaszboríték ellenében mindenkinek válaszol egy hónapon belül a levelére, de legfeljebb egy autogramot küld, ez honlapján is olvasható. 

Két szubkultúra egészen biztosan legalább annyira örült ma délután egy órakor, mint maga Mario Vargas Llosa, amikor Horace Engdahl, a Svéd Királyi Akadémia professzora Stockholmban kilépett a kamerák keresztüzébe és bemondta a perui író nevét. Ez ugyanis azt jelentette, hogy idén ő a kiválaszott, az irodalmi Nobel-díjas. Örülhettek mindazok, akik akár csak ma reggel is fogadásokat kötöttek arra, hogy ő kapja idén a kitüntetést. Nem volt olyan fogadóiroda, aki komoly esélyt adott arra, hogy ő lesz a befutó, a díjazott személyét eltalálni próbáló cikkek még csak meg sem említették nevét, a futottak még kategóriában sem. Vargas Llosa kitüntetése tehát jó pénzt hozott annak, aki szó szerint fogadni is mert rá.

És örülhettek ám az autogramgyűjtők és olvasó-rajongók világszerte, ahogyan itt Magyarországon is. Ugyanis Mario Vargas Llosa többször is a magyar főváros vendége volt az elmúlt másfél évtizedben, s mindkét alkalommal jelentős mennyiségű dedikációt kiosztott. 15 év gyűjtési tapasztalatával mondhatom, hogy kevés fantasztikusabb érzés van annál, mint amikor egy féltve őrzött autogram tulajdonosa hirtelen valami óriási, történelmi eredményt ér el. Mától mindenki, aki akkor sorbaállt autogramért, egy Nobel-díjas író dedikált könyvével büszkélkedhet, s ez nem kis dolog.

Bár az aláírás maga elnagyolt, csak a kezdőbetűket és a középső névben lévő g betű szárát tartalmazza, mégis karakteres, s aki dedikációval is büszkélkedhet, nem csupán autogrammal, az tudhatja, hogy Vargas Llosa nem csupán könyvet tud szépen írni, de kézírása is szép. MVL - jelöli őt aláírásában a három betű. Mától egészen biztosan jogosult rá, hogy hárombetűs monogramja védjegyévé váljon úgy, ahogyan csak a legeslegnagyobbaknak: irodalmi Nobel-díjas lett.

Méltatás és autogrambemutatás holnap következik. Gratulálunk!!!!!!!!

A 80-as évek brit csillaga négy társával együtt koncertezett tegnap Budapesten. Az autogramgyűjtők tapasztalatai szerint egyértelműen mindannyiuk közül ez a szerény angol fickó a legkedvesebb. Sosem siet, mindig mosolyog, egyáltalán nem teher számára megállni, autogramot adni, közös fotókat készíteni.

A koncert előtt sem volt ez másként, melyet bizonyít az alábbi video, alatta pedig a frissen megszerzett Rick Astley autogram.

A legendákkal kapcsolatban általában két általános hiedelem pihen az emberek tudatalattijában. Az egyik, hogy már régen meghaltak, a másik, hogy soha nem fognak meghalni, hiszen egy legenda nem halhat meg.

Tegnap meghalt Tony Curtis, a legenda, Hollywood Hercege. 2003-ban, amikor megláttam őt kilépni a Ferihegy 2 terminál érkezési szintjén az utasok között, pontosan ugyanezt éreztem: hogy ő örök, s épp ezért talán sohasem létezett valóságos személyként. Valószínűtlen, hihetetlen és döbbenetes volt, hogy ez az ember, aki Marilyn Monroe oldalán beírta magát a filmtörténelembe a Van, aki forrón szereti címszerepében, aki Roger Moore-ral száguldozott Monaco utcáin a Minden lében két kanál Danny-jeként, egyszerre hirtelen ott állt előttem. De említhetném a Bostoni fojtogatót (ld. fotó lentebb), a Trapézt, vagy a Spartacust, ha néhány filmtörténeti mérföldkövet akarnék kiemelni.

Ott állt előttünk 78 évesen, mosolyogva, életvidáman, fekete bőrkabátban, fehér cowboy kalapban és fehér rövidnadrágban. Mindehhez strandpapucs. Legalább százan vártunk rá, s legalább ötszáz autogramot kiosztott néhány perc alatt, pedig hosszú repülőút állt mögötte. A vérében volt a showbiznisz, Hollywood csillogása. Szülei Mátészalkáról indultak, ő a csillagokon is túlra jutott.

Autogramkérőt egyszer utasított csak vissza: engem. Miután már négy különféle szép fotót dedikált arra gondoltam, valami igazán egyedi aláírást is kellene tőle szereznem. Megkértem hát, hogy írja alá az egyik fényképemet Bernard Schwartz-ként. Rám nézett, s miközben Tony Curtis-ként leírta ötödször is mosolyogva a nevét, annyit mondott: „Bernard Schwartz does not exist anymore. Just Tony Curtis.” Nyugodjék hát békében Tony Curtis, a halhatatlan.

Mikulás Dzurinda korábbi szlovák miniszterelnök, jelenlegi külügyminiszter volt illusztris vendége a 2010-es budapesti maratonfutásnak.

A szlovák politikus gyakorlott futó, többször teljesítette már a nem mindennapi távot. A táv leküzdéséhez szükséges kitartásnak biztosan hasznát veszi politikai pályája során is, hiszen nem mindennapi alkuképességgel vezette 8 éven át északi szomszédunkat, s tért vissza négy év után újra magas pozícióba.

Dzurinda már miniszterelnökként is készségesen teljesítette a hozzá levélben érkező autogramkéréseket, aláírása - mint a mellékelt képeken látható - igazán szép, olvasható képet mutat.

Hetedik alkalommal járt Magyarországon Tendzin Gjaco, Őszentsége a XIV. Dalai Láma, akit egy korábbi látogatása és autogramja kapcsán már bemutattunk itt a blogon. Most is óriási tömeg várta a szálloda előtt érkezése pillanatától, s gyakorlatilag folyamatosan itt tartózkodása idején. Voltak, akik csak látni akarták, de a bátrabbak közös fotókat, autogramot is szerettek volna a "Bölcsesség Óceánjától". Elég kevés lehetőség volt erre, ugyanis Őszentsége érinthetetlen, az állandó terrorfenyegetettség miatt pedig minden lépését kiemelt biztonsági intézkedések kísérik.

Akadt azonban olyan szemfüles autogramgyűjtő, aki ezúttal is megoldotta a lehetetlennek tűnő feladatot. Volt egy pillanat, amit előre tudni lehetett, amikor biztos volt, hogy a XIV. Dalai Láma kezébe toll kerül: ez a díszpolgári cím átadása volt a Budapesti Városháza épületében. Szokás ugyanis, hogy a díjazottak néhány soros bejegyzést tesznek Budapest nagykönyvébe, s ez az aktus ezúttal sem maradt el. Itt már csak azt kellett megszervezni, hogy a vendégkönyv mellé odakeveredjen a dedikálandó fotó is. Őszentsége kísérete készségesen és segítőkészen működött ebben közre, így sikerült megszerezni a nem mindennapi szignót.

Őszentsége távozásakor a folyosón még egy privát vendégkönyvet is aláírt (ld. lent), így elmondható, hogy két szerencsés gyűjtő nem mindennapi kincsekkel és egyedi élménnyel gazdagodhatott szombaton.

A hétfőn elhunyt Szenes Iván dalszövegíróra egy kedves, mindeddig publikálatlan versével emlékezünk most. Tavaly kerestem meg őt levélben, hogy autogramot kérjek, s kaptam vissza két héten belül ezt a nem mindennapi választ.

Nyugodjék békében Iván bácsi, s köszönöm még egyszer üzenetét, amit nekem, nekünk autogramgyűjtőknek írt!

Amikor az Attenborough nevet halljuk, a legtöbbünk a természetfilmekre és az ifjabbik Attenborough-ra, Davidre gondol, pedig David bátyja, Richard legalább ekkora sikereket mondhat magáénak, sőt bizonyos értelemben a filmművészetben túl is szárnyalta öccse eredményeit.

1982-ben rendezői Oscar-díjat kapott a Gandhi című filmeposzért, de színészként is ismerhetjük arcát, legemlékezetesebb szerepe talán John Hammond, az idős megszállott dinoszauruszrajongó a Jurassic Parkból.

Hivatalos nevén Baron Attenborough of Richmond upon Thames (1976-ban ütötte lovaggá II. Erzsébet, bárói címét 1993-ban kapta) Angliában él és mai napig, 87 évesen is aktív a filmművészetben.

Elment Bánffy Gyuri bácsi. A Költészet Napján, 2000-ben kértem tőle az alábbi autogramot, miután több ezer ember előtt mondott verset a Tabán színpadán. Úgy, ahogy verset csak ő tudott mondani: egyedi orgánuma összeforrt a versekkel, az ízes magyar beszéddel. Hangja maga a védjegy volt. Személye mindig nyugodtságot, türelmet árasztott magából. Azok közé tartozott, akik annyira magától értetődően részei tudatunknak, mindennapi létezésünknek, hogy nem is tudtuk elképzelni, hogy egyszer meghalnak. Teste nincs többé, de lénye és szelleme mindannyiunk emlékében örökké élni fog.

A nyáron indított filmrendezős sorozatot egy olyan személlyel folytatjuk ma, aki mindenképpen a legnagyobbak között említendő, s méltán lehetünk rá büszkék mi is, hiszen a kelet-közép-kurópai filmgyártás hírnevét öregbítette sikereivel. Jirí Menzel emellett az utóbbi néhány évben sokszor megfordult Magyarországon is, számos film és színházrendezésben vett részt, így már-már közvetlenül is kötődik hazánkhoz.

Legnagyobb sikerei Bohumil Hrabal műveihez kötik, 1967-ben a Hrabal-műből készült Szigorúan ellenőrzött vonatok-ért nyerte el az Oscar-díjat, s Hrabal írta a Sörgyári Capriccio ma már klasszikusnak számító történetét is, melynek főszereplőjét, az azóta politikussá lett Magda Vásáryová-t itt a blogon is bemutattuk korábban.

Menzel az alábbi autogramok közül a felsőt személyes találkozás alkalmával írta Budapesten a Bárka Színházban néhány évvel ezelőtt, utóbbit pedig postai megkeresésre küldte Prágából még 1996-ban.

Nem csupán azért gondolom, hogy Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászója Hazánk igazi hőse, mert elsőként jutott fel a legmagasabb csúcsra. Nem csupán azért, mert most, nyolc hónappal a lába amputálását követően ismét a Himalájába készül.

Erőss Zsolt lényegét csak az értheti meg, aki hosszú interjúkat is látott vele, elolvasta a könyvét, vagy személyesen volt alkalma vele találkozni. Egy végtelenül szerény, ugyanakkor tudatos, optimista emberről van szó. Olyan emberről, aki tudja, hogy mi a küzdelem, aki nem ismeri azt a szót, hogy feladni. Aki nem keres maga helyett felelősöket, aki szemlélete miatt képes volt rá, hogy újra a csúcsra érjen egy olyan élethelyzetből, amelybe mások egy életre belekeserednek.

Ha Erőss Zsolt életszemlélete lenne többségben Magyarországon, akkor sok boldog, kiegyensúlyozott honfitársunk alkotná Hazánkat. Küzdenénk, de nem egymás ellen, hanem mindannyiunk közös problémáinak legyőzéséért.

Erőss Zsolt véleményünk szerint Magyarország hőse, méltán lehetünk rá büszkék valamennyien. Az alábbi autogramot Budapesten írta 2002-ben.

(Frissítés: 2013. május 22-én Erőss Zsolt a Himalájában található Kancsendzönga megmászása után egyik társával, Kiss Péterrel együtt 8000 méter felett eltűnt a visszaúton.)

A ROCK! Europe stábja az idei Szigeten is gyűjtötte a rockzenei relikviákat. Természetesen a több, mint 70 zenei relikvia között talán a legizgalmasabbak a brit zenei legenda, az Iron Maiden tagjainak és a szintén brit Muse tagjainak az aláírásai.
A létesülő zenei múzeum és szórakoztató központ kollégái két magyar rajongótól kapott tárgyat szerettek volna aláíratni és elhelyezni a gyűjteményben. Nem volt könnyű dolguk:

Az Iron Maidenre egész nap vártunk. Eredeti álláspont szerint semmilyen sajtóorgánumnak nem adott volna interjút a zenekar, ahová bekéredzkedhettünk volna, így aztán ez a lehetőség kiesett a bandával való találkozásra. Végül a zenekar mégis adott egy interjút, de arról meg lemaradtunk. Nem volt más megoldás, mint megpróbálni elcsípni a Maiden tagjait a Ferihegyre vezető úton, amiben a zenekar baby-sittere volt a segítségünkre. Nagyon kedvesek voltak az öreg rockerek és a hat tagból 5-en aláírták a Boeing 757-es repülőgép-makettet, amit nagy testvéréhez (a Maiden magángépéhez, a Flight 666 számú, EdForce One névre hallgató gépéhez) hasonló festés díszít. Sajnos ekkor már fotózni nem lehetett, de az aláírások így is megvannak egy nem mindennapi tárgyon. (Steve Harris a jobb szárnyon, Bruce Dickinson a bal szárnyon, Dave Murray az orron, Adrian Smith gép bal törzsén, Nicko McBrain gép jobb törzsén, Janick Gers hiányzik.)
 

A Muse 20 perccel a koncertjük megkezdése előtt érkezett a Szigetre és körülbelül 3 perccel annak befejezése után el is hagyta a fesztivált. Úgy volt, hogy a Mahasz a Szigeten adja át nekik a legjobb külföldi alternatív rock albumért járó 2010-es Fonogram díjat, de ez meghiúsult. Mint kiderült, korántsem sztárallűrökről volt szó, egyszerűen a zenekar máshogy tervezte eltölteni a három (!) budapesti napját. A koncert után visszatértek a szállodába és a következő két napot aktív városnézéssel töltötték. Ezt követően a Mahasz stáb farvizén, kedden tudtuk elkapni a zenekart a hotelben, ahol egy Nasa logót idéző MUSE felirató űrrepülőgépet láttak el zenekar tagja kézjegyükkel. A háromból sajnos csak Matthew Bellamy (kockás ingben) és Dominic Howard (fekete bőrdzseki) volt jelen, mert Christopher Wolstenholme hazautazott Dublinba, éppen gyermeküknek életet adó feleségéhez. (Később kiderült, a koncertről való elsietés is ennek volt köszönhető.) A zenekar örült a space shuttle-nek, hiszen köztudomásúlag igen nagy űr-rajongók, valamint megkértek minket arra, hogy feltétlenül tudassuk velük, ha megnyílik a ROCK! EUROPE.
A segítségért külön köszönet a Sziget stábjának, különösen Dórinak, Ádámnak és Gergőnek, valamint Bucsai Timinek az Mton/Warnertől.

Mi pedig köszönjük a tartalmas és exkluzív sztorit és a fotókat!

Némileg kevés nyilvánosságot kapott, hogy ezen a hétvégén, ezekben a percekben is a Forma-1 egyik korábbi szupersztárja, 1992 világbajnoka tartózkodik Hazánkban, a Hungaroringen.

A Le Mans Series versenysorozat ugyanis ezen a hétvégén ért magyarországi állomására, a sorozat egyik versenycsapata pedig Nigel Mansell és két fia irányítása alatt rója a köröket, az egykori világbajnok ezért tért vissza most a Hungaroringre.

Aki kilátogat a versenyre, a paddock-jegy birtokában minden versenyzőhöz közvetlen közel kerülhet, így sikerült nekünk is összeakadni Mansellel, s autogramot kérni.

Egy igazi csemegét kaptunk a minap, fantasztikus történettel. Íme:

Magyarországon nagy népszerűségnek örvend az angol abszurd humor. Egyik legjelesebb képviselőjük a Monthy Python nevű társaság, melynek Repülő Cirkusz című, 60-as évek végén, 70-es évek elején forgatott sorozatát a rendszerváltás után vetítették nálunk. Nagy sikerű filmjeik közül azonban kettő: a Gyalog galopp és a Brian élete már korábban eljutottak a magyar rajongókhoz és máig a műfaj „kötelező” darabjai közé tartoznak. A már hatvanas éveiket taposó tagok: John Cleese, Graham Chapman, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin és az animátor Terry Gilliam közül egyedül Chapman hunyt el, a többiek színészként, rendezőként ma is igen aktívak és nagy tiszteletnek örvendenek. Talán elég Palin utazó sorozatait, vagy a rendező Gilliam kultuszfilmjeit említeni (Brazil, Halászkirály legendája, Félelem és reszketés Las Vegasban, 12 majom).

A Python tagok közül az elsősorban szintén rendezőként ismert Terry Jones-szal (Erik a viking) 2005-ben ismerkedtem meg. Akkor forgatta Magyarországon a Barbárok című, 4 részes történelmi dokumentumfilm sorozata hunokról szóló néhány jelenetét. Muzeológusként dolgozom és így talált meg a BBC forgatócsoportja. Terry rendkívül közvetlenül, minden sztárallűrtől mentesen viselkedett. Érdeklődésemet szívesen vette és látszólag jólesett számára, hogy Monty Python-rajongóként képben vagyok a munkásságát illetően. A jelenetek készítésében segítségükre voltam, ő pedig felajánlotta, hogy ha Londonban járok, keressem őt. Erre a rég várt alkalomra ez év tavaszán került sor. Dedikált könyvgyűjtőként magammal vittem az időközben megjelent Monty Python Önéletrajz című vaskos könyvemet is. Terryvel együtt söröztünk, majd meghívott lakására vacsorázni családjával együtt, amit nagy tisztességként értem meg. Ajándékba jó magyar házi barackpálinkát adtam át, aminek igen megörült. A könyvet dedikáltatni szerettem volna vele, de Jones felajánlotta, hogy aláíratja a szintén Londonban élő két másik taggal, Gilliammel és Palinnel és majd postázza a könyvet. Ők hárman rendszeresen összejárnak, baráti kapcsolatot ápolnak. A másik két még élő tag, Idle és Cleese az Egyesült Államokban lakik. Terry állta a szavát. Gilliam egy stílusára jellemző lábos-orrú emberke grafikával díszítette aláírását, Palin és Jones pedig szintén írt pár sort nevük mellé. Én egy relikviával és egy életreszóló élménnyel gazdagodtam.

(OJ)

A hétfői Forma 1-es cikk olvasóinkat is megihlette, s egyikük elmesélte nekünk saját autogramos sztoriját az idei Magyar Nagydíjhoz kapcsolódóan.

Délután 2-kor indulás és 3kor már, a mogyoródi Hév-állomáson voltam amikor meg tudtam, hogy indul busz a pálya fele! :) Először örültem is neki, de miután 10 percet potyára ücsörögtem, meg kérdeztem a busz sofőrtől, hogy mikor is tervezi az indulást és közölte, hogy leg hamarabb 3:35-kor és 3:45-re ott leszünk a pályától kb 2,5 km-re (itt tudnunk kell, hogy a kapukat 4 kor nyitották!) Végül egy kisebb táj futás, és ember kerülgetés, sorban állás után be jutottam a pályára 4:20kor. 4:30 fele a boxutca kellős közepén meg kérdeztem, hogy ugyan merre lesz az autogram osztás, és ő meg mondta, hogy a cél egyenes túl (bal) oldalán!  5-kor!! és csak 1!! óráig tart, és már amúgy is nagy a sor! (ez mondjuk nem igaz, mert óriási sor állt!!) :( Szóval szépen elkezdtem vissza fele harcolni magam (szembe az árral) és olyan 4:4 -re oda is értem a sor végére. Olyan 5:40 kor elment minden "nagyágyú" pl: Schumacher, Hamilton, Button, Massa, Webber, Alonso stb... (igazából mindenkire készültem, de ugyan már kérem, Schumacher, és Yamamoto között van különbség) Szóval szépen lassan már kezdték feladni körülöttem (tény és való elég kevés esély volt már a sikerre!!) Majd be jelentették, hogy 5 perc van  hátra, és ebben a pillanatban (az addig kulturált emberekből egy csapásra pankrátorok lettek) megindult a harc (őszintén azóta sajnálom azt ahogy néha aljasul beelőztem, vagy egy két embert néha test-test elleni küzdelemben el "vertem". :( DE KÉREM amikor az autogram kérők 70% füzetbe, vagy cetlikre kért volna autogramot, az egy kicsit idegesített!) Szóval valahogy sikerült bekerülnöm az utolsó szerencsés csapatba, mikor meg láttam, hogy egy "nagyágyú" (nem kis örömömre, mert ő volt az 1-számú célpontom) vissze tér az asztalhoz, Glock és Di Grassi mellé! Nem más volt mint Sebastian Vettel! :) Aki közölte mindenkivel, hogy csak egy autogram fejenkét, de egy gesztusommal el értem, hogy kettőt adjon, ugyan is (hiába vittem a képeket, az utolsó pillanatban, már nem érdekelt, hogy mire kapom, csak kapjam meg azt az autogramot!) Vettel az én és egy kb 8 éves gyerek közé tette az autogram kártyáját mikor én el emeltem a kezem, azzal a mondattal, hogy THE LITTLE KID FIRST! ez a "gesztus" annyira tetszet Vettelnek hogy rögtön 2 autogramot adott nekem :) A két másik pilótától is 2-2 autogramot kértem.
Öszegezve: Kedves gyűjtőtársaim, 1. mindig legyen nálatok pót póló és dezodor :) 2. És legyetek jó erőnlétben :)
Ui: Megkérnék minden autogramkérőt, hogy ne papírfecnikre kérd az aláírást, mert ha később komolyan kezdesz foglalkozni vele meg bánhatod (lásd én a Dzsudzsák autogramommal :( )

Antal Imre két éve hunyt el, az elmúlt szombaton ünnepelte volna 75. születésnapját. Saját szavait idézve emlékezünk rá.

Ezerkilencszáznyolcvannyolc iszonyú karácsonyán kezdem róni ezeket a sorokat...

Nyilván felkapod a fejed, Kedves Olvasó. Lehet iszonyú a szeretet és béke ünnepe? Lehet! Lehet iszonyatos a családi fészek meghittségének, melegének ünnepe? Lehet! Pedig itt áll a mennyezetig érő, illatozó fenyő, csillognak-villognak rajta a díszek, a szaloncukorkák, de ez a fenyő már nem olyan, mint az eddigvoltak. És már soha többé nem is lesz olyan. A szenteste vacsorájának első fogása még az eddig megszokott töltöttkáposzta volt, de ezt az ételt már csak a mélyhűtő őrizte meg, ez sem lesz többé. Gyertyagyújtáskor nem a "Mennyből az angyal" csendült föl, hanem Mozart Requiemje.

1988 átkozott évében elveszítettem azt az embert, akit már-már betegesen imádtam, aki nélkül elképzelhetetlennek tartottam az életem, s akiből felém is végtelen szeretet sugárzott. Édesanyám örökre itthagyott! Lám, leírom ezt a szörnyű tényt, de még mindig nem tudom felfogni, minden idegszálam, agysejtem tiltakozik. Sajnos, hiába...

Ha visszagondolok, gyerekkorom óta rettegtem ettől a pillanattól. Kisfiú voltam még - hat-hétéves - mikor egy este, már lámpaoltás után, a sötétben várva az elalvásra, vakító fényességgel és könyörtelenül villant bele az agyamba: minden ember halandó! Ekkor értettem meg, hogy ez még az általam legjobban szeretett emberekre is vonatkozik! Iszonyatos volt a fölismerés, s azt is megértettem, hogy nincs mit tenni! Hosszú és keserves zokogás után aludtam csak el.

Itt ülök hát a fenyő mellett, de a lelkemen tátongó sebre csak a vigasztalhatatlan bánat és szomorúság hava hulldogál. Ülök és emlékezem. Az egykori örömök és bánatok káoszát megpróbálom rendbeszedni, papírra vetni. Nem én akartam ezt, de ígéretet, sőt, fogadalmat tettem Neki, hogy ezt megteszem. Hozzálátok hát kötelességem teljesítéséhez.

Rögtön az elején tisztáznunk kell e kötet címét: "Pami". kedves Olvasó, ne keresd e szót a magyar nyelv értelmező szótáraiban, tájszavak gyűjteményeiben, sehol sem találod. Ennek a szónak nincsenek gyökerei sem a nyelvújításban, sem másutt. Ezt a szót, ezt a becenevet a végtelen anyai szeretet alkotta egyetlen, imádott fiacskájának megszólítására. Eredetileg ikerszó volt: Pimi-pami, de az idők múlásával a második tag önállósult, maradt a Pami, sőt, Pamikám.

Most - fogadalmamhoz híven - szeretném elmesélni Pami történetét Neked, Kedves Olvasó, ha érdekel, és ha nem untatlak.  Annál is inkább, mert Édesanyámmal együtt Pami is eltűnt, nincs többé. Senkit nem becéznek ezután Paminak - ne is tegyék! - mert ez az Ő privilégiuma volt. Pami már csupán a martikulába bejegyzett polgári nevét fogja használni: Antal Imre, mert Pami én voltam, jóval túl életem felén is...

Bízva abban, hogy a meséléshez lesz elegendő erőm, köszöntelek, Kedves Olvasó, úgy is, mint a néhai

Pami

Vége a hosszú hétvégének, ma megpihenhetnek végre a Forma-1 rajongók és az autogramvadászok öt napi megfeszített "műszak" után. Öt nap, hiszen az első versenyzők a szokásoknak megfelelően már múlt hét szerdán megérkeztek Budapestre, s innentől folyamatosan lehetett számítani feltűnésükre a belvárosban és természetesen a Hungaroringen. A szállodák bejárata előtti területek ilyenkor fokozatosan megtelnek különféle zászlókat lengető és a csapatok hivatalos öltözetét viselő rajongókkal, akik képesek órákat várakozni, hogy kedvenc pilótáikkal néhány másodperc erejéig személyesen is találkozhassanak. Mi is bevetettük magunkat a hagyományosnak mondható éves nagy Forma 1-es forgatagba, a következő eredményekkel.

A hétvégén - ahogyan ebben az évben hagyományosan - a Red Bull csapat dominált. Őket is sikerült elcsípni, Christian Horner csapatfőnök kitartóan állta a rohamot, s Mark Webber, a Hungaroring friss győztese is kiosztott néhány autogramot, amikor péntek reggel kijött a hotelből. (Sebastian Vettel idén a Hungaroringen lakott, így a városban nemigen lehetett őt látni, mi sem találkoztunk vele.)

Elutazása előtt készségesen osztotta az autogramokat Heikki Kovalainen, a 2008-as Magyar nagydíj győztese is, aki idén a Lotus csapatot erősíti. Jó hétvége volt, sok százan élhették át ismét néhány napig Budapesten testközelből a Forma 1 világszerte népszerű csillogó, varázslatos világát.

Talán a rekkenő hőség, talán a feszített munkatempó okozhatta Sir Anthony Hopkins minapi budapesti rosszullétét, néhány nappal a több, mint két hónapos filmforgatás befejezése előtt.

Hannibal Lecter Oscar-díjas életre keltője május óta lakott fővárosunkban, ám a hosszú tartózkodás ellenére is nagyon nehéz volt megszerezni az autogramját. Hiába várakozott rá a szállodája előtt néhány kitartó rajongó napokon keresztül, a színész érkezésekor egy röviden elmormogott "No." vagy "I don't sign." kíséretében tízből kilencszer csak a hátát  láthatták, amint ügyet sem vetve senkire magányosan besétál a hotelbe.

Aztán volt néhány ritka pillanat, mikor megtört a jég. Szinte hihetetlen, de akkor meg ilyen jelenet zajlott le azon szerencsésekkel, akik éppen jelen voltak:

Sir Hopkins gyakori mogorvasága kevésbé a reá váróknak, sokkal inkább a filmforgatással járó megterhelésnek szólthatott, s ez okozhatta a 73 éves színész egészségi megingását is pár napja. Mostanra viszont maga mögött tudhajta ezt a hosszú budapesti kiruccanást, s tucatnyi autogramot, néhány közös fotót híveinek hátra hagyva elutazhatott megérdemelt pihenésére.

Elloptak egy repülőtéri vámügyi nyilatkozatot, melyet néhány hónappal ezelőtt Neil Armstrong, az első Holdon járt ember saját kezűleg töltött ki az egyik bostoni repülőtéren. A lopással a vámkezelésen dolgozó két alkalmazottat gyanúsítják, akik 10 év börtönbüntetést is kaphatnak, ha bebizonyosodik a bűncselekmény.

Armstrong autogramja a különösen értékes darabok közé tartozik, ezért minősül súlyos cselekménynek bármilyen, autogramját viselő irat eltulajdonítása. Az ügyről ABC hírcsatorna helyi hírműsorában az alábbiak szerint adott tájékoztatást, ahol Bobby Livingston, az RR Enterprises szakértője az autogram értékéről is mesél.

Ha az utcán véletlenszerűen megállítanánk járókelőket és azt kérnénk, hogy nevezzék meg a tíz valaha élt legjelentősebb filmrendezőt, nagy valószínűséggel az első említések között szerepelne az a személy, akit ma bemutatunk. Frederico Fellini, az olasz filmművészet legnagyobbja, ő következik a filmrendezős sorozatban.

Fellini Mesterről a legnagyobb filmesek is csak tisztelettel tudnak szólni. Sokan köszönhetik neki, hogy világsztárok lettek, például Anita Ekberg, akit már itt a blogon korábban bemutattunk. Az IMDB 25 filmet jegyez a nevével rendezőként, 53-at íróként. Országúton, Édes élet, Nyolc és fél, Fellini-Róma, Amarcord – hogy csak néhány megismételhetetlen alkotást emeljünk ki: megannyi mérföldkövei a mozgóképnek. Forgatókönyvírásért és rendezését összesen kilencszer jelölték Oscar-díjra, de a jelölést végül sosem tudta díjra váltani.1993-ban, halála előtt néhány hónappal életmű Oscart kapott, honfitársához, Michelangelo Antonionihoz hasonlóan róla is elmondható, hogy az Amerikai Filmakadémia érezhette magát megtisztelve, amiért végül kitüntetheti őt, s pótolhatja korábbi mulasztásait.

A bemutatott dedikált fotó egy németországi gyűjteményből származik, s egy bizonyos ’Michaela’ részére írta a Mester 1991-ben Rómában.

Folytatjuk a filmrendezős sorozatot, ezúttal Oroszországgal. Mai főszereplőnk, Nyikita Mihalkov kétségtelenül a modern orosz filmművészet legjelentősebb szereplője. A Szovjetunió felbomlását követően ő az egyetlen, aki Oscar-díjat tudott nyerni, emellé begyűjtött további két jelölést és számos más filmes díjat is. Filmjeiben rendre szerepet is vállal, magas, kopasz, bajuszos karaktere egyfajta védjegyként is funkcionál az általa készített művekben. További érdekesség, hogy Mihalkov testvére szintén híres filmrendező, 2009-ben elhunyt édesapja pedig nem más volt, mint Szergej Mihalkov, az egykori szovjet és a jelenlegi orosz himnusz szövegének szerzője.

Nyikita Mihalkov autogramja jellegzetesen oroszos (olvashatatlan). Budapesten begyűjteni 2001-ben lehetett, amikor Mihalkov barátja és egyik példaképe, Jancsó Miklós 80. születésnapja alkalmából látogatott Magyarországra.

Simon mondja: Jeremy Irons jelenleg Budapesten van. A Die Hard 3 gonosz főszereplője, a Vasálarcost kiszabadító Aramis, Lolita megrontója kedden tűnt fel fővárosunkban, az egyik belvárosi luxusszállodában. Jövetelének pontos okát még nem tudjuk, de gyaníthatóan filmet forgat hazánkban - ismét. Az Oscar-díjas brit színész ugyanis 2003 nyarán már forgatott Budapesten, méghozzá a Szabó István rendezésében készült Being Julia című film főszerepében láthattuk akkor.

Ezen a rövid felvételen mostani érkezését és a kiosztott két autogramot örökítette meg egy gyűjtőtársunk, alább pedig egy aláírás látható, amit még a 2003-as látogatás alkalmával sikerült megszerezni tőle.

Viszonylag régen leszoktunk róla, hogy a másnapi cikkeket beharangozzuk, de most mégis újra megtesszük. Jeremy Irons brit színész ugyanis Budapesten van és filmet forgat. Holnap mutatunk autogramot és videót az autogramosztásról.

Vera Chytilová cseh filmrendezőnő akkor égette be magát véglegesen a tudatomba, amikor több mint tíz évvel ezelőtt először olvashattam a Százszorszépek című film végén az utolsó mondatot: „Ezt a filmet azoknak ajánljuk, akiket csak egy széttaposott saláta látványa háborít fel.” – miközben a képeken szétbombázott városok romjai láthatók. A film ugyanis két fruskáról szól, akik szürreális történet keretében eldöntik, hogy romlottak lesznek, hiszen a világ maga is romlott. Csacskaságaik látszólag értelmetlenül viszi előre a cselekményt, egészen a végső mondattal beteljesülő megdöbbenésig, ami kizökkenti az ember gondolkodását.

Vera Chytilová autogramját e film, e mondat miatt akartam megszerezni, s úgy érzem nem csupán egyedül gondolom, hogy ez a 75 perc Chytilovát halhatatlanná tette.

Az aláírás megszerzése egyáltalán nem volt könnyű, ugyanis a rendezőnő már 81 éves, s nemigen szeret autogramot osztani. Velem mégis kivételt tett, egy csehországi asszisztense volt segítségemre abban, hogy a mellékelt kártyát aláírja, jelentős rábeszélés után.