Öt évvel ezelőtt írtunk arról, hogy a magyar politikusok közül valószínűleg Kossuth Lajos lehetett az első, aki tudatosan osztott autogramot. Gyűjtőtársunk egy nagyon érdekes újabb megerősítést talált erre a minap, mely szorosan kapcsolódik az akkor bemutatott autogramhoz. Miért? Azért, mert ez egy teljesen ugyanolyan darab - azaz majdnem teljesen. Érdemes megnézni a két dedikációt egymás mellett. Látszik, hogy sorozatban aláírt autogramokról van szó, ugyanaz az év, ugyanaz a hónap, ugyanaz az íráskép és a betűk egymáshoz való viszonya, a szavak távolságának arányai, ami viszont szintén egyértelműen látszik, hogy apró eltérések vannak a két írásban: soha senki nem tudja kétszer teljes azonossággal leírni az aláírását, vagy más szavakat. A két példány így egymás mellett: igazi autogramtörténeti kincs!

Összesen 17 órát töltött Magyarországon Emir Kusturica szerb zenész, filmrendező, aki már harmadszor tett látogatást hazánkban, ezúttal is a Sziget fesztivál vendégeként. Közvetlenül a koncert előtt érkezett Budapestre, s mire ez az írás megjelenik, már el is repült, hiszen ma este egy Bretagne-i zenei fesztiválon lép fel Franciaországban.

Kusturica filmjei kult-filmek, társadalmi problémákat, emberi érzéseket, az élet abszurditását mutatják be sajátos szemüvegén keresztül. A legtöbben a Macska-jaj c. mű kapcsán ismerik (1998), pedig már első mozifilmjével elnyerte a Velencei Filmfesztivál nagydíját (Emlékszel Dolly Bell-re?, 1981), emellett kétszeres Cannes-i Aranypálma győztes (A papa szolgálati útra ment, 1985; Underground, 1995). Két sikeres dokumentumfilmet forgatott, előbbit 2001-ben a The No Smoking Orchestra-ról (a zenekar, melynek azóta gitárosként ő maga is tagja), utóbbit 2008-ban a világ legzseniálisabb labdarúgójáról, Maradonáról.

Kusturica élőben laza, kedves fickó, igazi jófej sztárként ismertük meg tegnapi találkozásunk alkalmával. Érdekesség, hogy néhány másodperc eltéréssel kétféleképpen is aláírta a nevét, először EKusturica-ként, utána pedig keresztnevét, Emir-t is kiírva.

Láz, Kóma, Agymosás, Járvány, Mutáció - mindenki számára ismerősen cseng ez a néhány szó, s jó eséllyel könyvek jutnak az ember eszébe, ha ebben a kontextusban látja őket. Robin Cook 1977-ben robbant be a köztudatba, a korábban orvosként dolgozó szerző Kóma című könyve ekkor hozta meg számára a világsikert. Azóta ontja könyveit, feltárva a széles közvélemény előtt a korábban zárt orvosi világ összes sötét titkát és misztikumát.

Tegnap a magyar olvasókkal találkozott, melyről a videoriportot alább közöljük.

Először a könyvkiadó számára dedikált néhány példányt a könyvéből, amelyeket később a bolthálózat dedikált könyvként tud értékesíteni.

Akárhova lépett, egy-egy dedikálandó könyv mindig az útjába akadt :)

Az áruházban a meghirdetett dedikálásra kb kétszázan vártak a kezdéskor, hosszú sorokban kígyózott az olvasók és rajongók tömege.

17 óra után pár perccel megérkezett Cook úr, elfogalta helyét az asztalnál, s jöhettek az olvasók.

Sokan több könyvet is hoztak, volt aki az egész életművet, mind a 36 könyvet elhozta dedikáltatni. Cook úr türelemmel és vidáman írta alá mindegyiket, mindenkivel kedves volt és érdeklődő, sok-sok közös fotó is készült.

Kardos Ági kolléganőnk is dedikáltatott Robin Cook-kal.

"Robin Cook", "Robin Cook", "Robin Cook" - az író csak osztotta a szignókat a könyvekbe fegyelmezetten.

Írt egy üdvözletet arról, hogy mennyire élvezi magyarországi látogatását.

Végül kérésünkre harmadik alkalommal is dedikált egy könyvet, amit már 1990-ben és 2008-ban dedikált, nagy örömet okozott számára, hogy ilyen ötlettel, kuriózummal találkozik, s megegyeztünk abban, hogy legközelebb ha jön, újra dedikálni fogja, s reméljük még sok-sok alkalommal. :) (Utólag vettük észre, hogy az idei dátumot meglepettségében el is írta, s a találkozásunkat jövő keddre datálta.)

Lényeg a lényeg, Robin Cook az autogramgyűjtők és rajongók álma, kedves, figyelmes, a tegnapi találkozástól egészen biztosan mindenki feltöltődött energiával. Köszönjük! (S köszönjük az Alexandra Könyváruháznak a professzionális szervezést és lebonyolítást!)

Igazán érdekes aláírás párost mutatunk ma be, apa és fia autogramját. Alfonzó, született Markos József a XX. század egyik legjelentősebb magyar artistája, humoristája volt, e pályán követte fia, Markos György.

Alfonzó országosan ismert művésznevét 1941-ben vette fel, saját elmondása szerint 13. Alfonz spanyol király rádióban hallott halálhíre nyomán. Kezdetben Alfonso-ként, Alfonsó-ként írta, ebből lett később a z betűs változat. Számos ifjúsági filmben szerepelt, legismertebb alakítása Bagaméri, a fagylaltárus a Keménykalap és Krumpliorr című ifjúsági regény filmváltozatában. Népszerűsége és ismertsége miatt számos reklámfilmben is szerepelt. Több alkalommal fellépett fiával, Markos Györggyel együtt is, aki szintén színész. Fia számára országos ismertséget az 1982-es humorfesztivál hozott, ekkor született a híres Markos-Nádas duó.

Alfonzó aláírásaiból a leggyakoribb változat az s-sel írt név. Alább tőle két, fiától pedig egy aláírást mutatunk meg, mellyel kapcsolatban érdemes megfigyelni egy érdekességet. A pirossal írt Alfonsó dedikáció 1967-ből származik, a fekete 1961-ből. Utóbbit összevetve fia, Markos György 1997-ben írt szignójával drámai azonosságot látunk az írásképben (már ha utóbbi esetében írásról lehet beszélni.) Az M betű kezdőszára és a vonalvezetési arányok szinte teljes azonosságot mutatnak az 1961-es Alfonso aláírással. Mintha egyik a másik árnyéka lenne. A fiú apjához fűződő kapcsolatát egyértelműen mutatja aláírásának hasonlósága: szereti, rajongja Alfonzót, titkon mindig meg akar neki felelni, de belül mégis úgy érzi, sohasem érhet fel nagyságához. Apa és fia: mindketten kiválót alkottak a magyar humor területén.

Alfonsó, 1967

Alfonsó, 1961. VIII. 30.

Markos György, 1997

Lev Jasin a szovjet válogatott kapusa volt, az egyetlen kapus a futball történelemben, aki elnyerte az Aranylabdát (1963). Kevesebben tudják róla, hogy a labdarúgás mellett első éveiben jégkorongozott is, s e sportágban is jelentős sikert ért el, 1953-ban tagja volt a Szovjetunió bajnokcsapatának. Labdarúgó kapusként 1956-ban olimpiai bajnok, 1960-ban Európa-bajnok a szovjet válogatottal. 1990-ben halt meg 60 éves korában, tiszteletére a világbajnokság legjobb kapusának járó díjat a FIFA 1994-ben Lev Jasin díjnak nevezte el.

Jasin autogramja viszonylag ritka darabnak számít, ahogyan a XX. századi orosz, szovjet autogramok, néhány kivételtől eltekintve. Ennek oka, hogy 1990-ig zárt világ volt a Szovjetunió az autogramok szempontjából, így a néhány külföldi vendégszerepléstől eltekintve nem lehetett megszerezni még a sportolók aláírásait sem. Az alább bemutatott darab német gyűjteményből származik, Jasin aláírása jellegzetes orosz autogram: keresztnév kezdőbetűje és vezetéknév, majd sok sok girland az orosz ABC betűiből következően (Л.Яшин)

Tavaly hosszú idő után ismét nagy sikerrel koncertezett Budapesten a Duran Duran együttes, a 80-as évek mai napig népszerű brit new wave csapata. Összességében háromszor jártak Magyarországon, először 1988-ban, utána 2005-ben, legutóbb pedig 2012-ben. Az autogramgyűjtők részéről a csapat két legfontosabb tagja az alapító Nick Rhodes és a frontember Simon Le Bon, utóbbi 1980 óta tagja a zenekarnak, mindenki az ő aláírásukat akarja elsőként megszerezni, ha megjelennek valahol.

Tavaly a zenészek nagyon készségesek voltak, sok-sok autogramot kiosztottak, amikor megérkeztek a szállodához, egyik gyűjtőtársunk ezt filmen meg is örökítette. A felvétel alatt pedig két olyan autogram látható, amit Simon és Nick még 1988-as budapesti látogatásuk alkalmával írtak a Hilton Hotelben.

Simon Le Bon, 1988:

Nick Rhodes, 1988:

Kardos Dezső az egyik legjelentősebb magyarországi autogramvadász. Több, mint 15 éve gyűjt aktívan és folyamatosan, gyűjteménye több, mint 10000 híresség aláírásából áll és folyamatosan növekszik. Mindenkivel találkozott már, aki bármilyen szempontból fontos lehet, mindent látott, mindenkit ismer, annyit tud erről a hobbiról, mint talán senki más Magyarországon. Dezsővel az origo.hu készített interjút tavaly októberben, ezt tesszük közkinccsé alább.

Grósz Károly az MSZMP utolsó főtitkára, másfél évig Magyarország kormányfője volt. Hatalomra kerülése 1987-ben a Kádár-korszak végét jelentette, ő volt az utolsó politikus az állampártban, aki még a rendszeren belüli reformok kiterjesztése általi új rendben és jólétben hitt. Bár Kádár János főtitkári székből való távozása 32 év után önmagában a változás szelét hordozta a levegőben, Grószról hamar kiderült, hogy sem ereje, sem lehetősége nincs arra, hogy a változásokat a rendszeren belül tartsa. Az MSZP megalakulását követően néhány társával együtt még tett egy gyenge kísérletet az MSZMP életben tartására, de 1990-ben végleg visszavonult a közélettől. 1996-ban bekövetkezett haláláig Gödöllőn élt, teljes visszavonultságban.

Aláírása - mint a leváltott rendszer utolsó vezetőjének kézjegye - fontos darab minden gyűjteményben, bár viszonylag ritkának mondható. Leginkább a 70-es, 80-es években küldött hivatali képeslapokon lehet vele találkozni gyűjtőkörökben, valamint hivatalos leveleken. Mivel rövid ideig volt hivatalban kormányfőként és pártfőtitkárként, ezt megelőzően igazából nem voltak fontos tisztségei, 1990-ben pedig kivonult a közéletből, az olyan aláírt fényképek, mint az alább bemutatott darab, főleg korabeli külföldi gyűjtők katalógusaiban fordulnak elő, a hazai autogramvadászok is jellemzően külföldről szokták ezeket az aláírt fényképeket "visszavásárolni".

"Az autogramok mögött sorsok, emberek, jellemek húzódnak meg - a múlt, a jelen s a jövő: maga a történelem." - ezzel a hitvallással indítottuk útjára közel öt évvel ezelőtt ezt a blogot, s ma egy olyan aláírt tárgyat mutatunk be, ami talán mindennél jobban alátámasztja ezt a mondatot. Egy autogramnak ugyanis mindig története van. E történet az aláírást leíró személy életútja, a dedikáló és a címzett kapcsolata, a keletkezés körülményei és nagyon sok esetben az aláírást viselő tárgy önálló üzenete együtt alkotják azokat a fantasztikus történteket, amelyeket egytől egyig átérzünk, amikor nézegetjük őket. Ezért borzong bele az ember, ha pl. Konrad Bloch Nobel-díjas tudós 2008-ban bemutatott dedikációját a kezébe veszi.
Toni Sailer osztrák síelő volt. Három olimpiai bajnokságot és hét világbajnokságot nyert pályafutása során, e tíz címből összesen hetet 1956-ban, Cortina D'Ampezzo-ban. Egy év és két verseny elég volt neki hozzá, hogy örökké beírja a nevét a sporttörténelembe, 1999-ben az évszázad sportolójának választották Ausztriában.
Ahogyan az egy sportolótól szokás, nagy számban osztotta autogramjait fényképekre, emlékkönyvbe, versenylistákra, az alább bemutatott darab azonban élete egyik szomorú történetéhez kötődik. Toni Sailer ezen a  kártyán ugyanis egy fiatalon elhunyt hölgy, bizonyos "Marianne" búcsúztatása alkalmából tartott megemlékezésen való részvételét köszöni meg valakinek. Hogy ki volt Marianne, nem tudjuk, nem leltük nyomát egyetlen életrajzban sem, csupán annyi biztos, hogy e kártya tanúsága szerint közel állt Toni Sailerhez.

A hétvégi Forma-1-es autogramgyűjtésről remek riport jelent meg a Vasárnapi Hírek legutóbbi számában. Az írás kitűnően adja vissza a hangulatot, a hajszát, a nyüzsgést, melyet több százan megtapasztalhattak az elmúlt hosszú hétvégén, amiről mi is tudósítottunk filmekkel. A cikkben név szerint említik Váradi Sanyit, akivel korábban riportot közöltünk.

Saját cikkünk ITT olvasható, a Vasárnapi Hírek írása pedig ide kattintva.

Magyarországon sok olyan autogramgyűjtő van, aki levelezés útján gyűjti be a hírességek aláírásait. E gyűjtési forma hitelességi kockázatairól korábban már írtunk három cikket. (1-2-3) Az autogramcímek mellett gyakran szerepel a címben olvasható mondat: "Please send IRC", azaz "küldj IRC-t!" Többször kaptunk olyan kérdést az évek során, hogy járjunk utána, Magyarországon hol lehet IRC-t beszerezni.

Az IRC az úgynevezett "nemzetközi válaszdíj szelvény", s bár csak viszonylag kevesen tudnak róla, itthon is létezik. Ez egy olyan kupon, amit Magyarországon megvásárolva és külföldre elküldve a címzett fel tudja adni a levelet költség nélkül, ugyanis a kupon megvásárlásával Magyarországon a kupon küldője a postai díjat itthon már megfizette. Külföldön a címzettnek semmi más dolga nincs, minthogy a válaszlevele feladásakor ezzel a kuponnal fizet a postán. A kifizetés az UPU (Union postale universelle, az ENSZ szakosított szervezete) egyezmények alapján történik.
Az IRC-t nem lehet minden postán megvásárolni, s amely postákon nem kapható, ott nem is szokták ismerni. Alább közöljük azoknak a postának a címét, ahol a Magyar Posta Zrt. tájékoztatása szerint kapható az IRC.

Központi Területi Igazgatóság

Budapest 112, Budapest 114, Budapest 4, Budapest 62, Budapest 72, Budapest 1, Budapest Budagyöngye 125, Cegléd 1, Esztergom 1, Komárom 1, Székesfehérvár 1, Székesfehérvár PFÜ, Tatabánya 1, Tóalmás, Vác 1, Visegrád 1

Nyugat-magyarországi Igazgatóság

Ajka 1, Balatonboglár 1, Dombóvár 1, Győr 1, Győr 2, Kaposvár 1, Kaposvár 7, Keszthely 1, Komló 1, Mohács 1, Nagyatád, Nagykanizsa 1, Pápa 1, Pécs 1, Pécs Plaza, Siófok 1, Sopron 1, Szekszárd 1, Szombathely 1, Tapolca 1, Várpalota 1, Veszprém 1, Zalaegerszeg 1, Zirc 1

Kelet-magyarországi Igazgatóság

Abádszalók, Baja 1, Békéscsaba 1, Debrecen 1, Debrecen 12, Eger 1, Gyula 1, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely 1, Karcag 1, Kecskemét 1, Kisújszállás, Miskolc 1, Nagykálló, Nyíregyháza 1, Ózd 1, Pásztó 1, Salgótarján 1, Szeged 1, Szolnok 1

Nemzetközi szinten is igazi autogramgyűjtő kincsnek számít a ma bemutatott kézírásos darab, mely nem mástól, mint Kim Ir Szentől, Észak-Korea államalapító diktátorától származik. Kim 1948-tól haláláig vezette vaskézzel, sztálini személyi kultuszt kiépítve maga körül a világtól hermetikusan elzárt országát. Autogramja önmagában is ritka darab, hiszen életében lényegében megközelíthetetlen "istenség" volt, nemhogy autogramot kérni, de egyáltalán a közelébe férkőzni is lehetetlen volt, konkrétan életveszélyes feladat.

Az alább bemutatott kézzel írott üdvözlet 1956-ban, Kim Ir Szen magyarországi látogatásán született. A Magyar Ifjúság c. lap szerkesztője, Simon Gy. Ferenc tudott a szigorúan őrzött diktátor közelébe jutni, s megkérte egy kézírásos üdvözletre. A kérést Kim teljesítette, az eredmény alább látható.

Dübörög a Hungaroring, íme az idei évi termés a Forma-1-es autogramokból. Elöljáróban csak néhány szót, s beszéljenek önmagukért a felvételek. Budapest immár 28-adszor az autósport fővárosa egy hétvégére.

Idei célpontjaink voltak: Niki Lauda, Valtteri Bottas, Pastor Maldonado, Nico Hülkenberg, Ross Brawn és Bernie Ecclestone. Rajtuk kívül találkoztunk újra David Coultharddal, Martin Brundle-lal, Jenson Button-nal.

Niki Laudáról régóta szerettünk volna saját videót csinálni, amint aláír. Most végre sikerült!

Pastor Maldonado idén is, ahogy tavaly, nemigen írt alá senkinek. (A filmen látható, hogy egy aláírást most is kiosztott már az autóban ülve, de az itt bemutatott példány két évvel ezelőtti szerzemény.)

Nico Hülkenberg, fiatal német pilóta, igaz rá minden, amit Bottas-ról elmondtunk. Lehet, hogy egyszer minden lesz belőle, de az is lehet, hogy semmi marad. Mindenesetre most készségesen osztotta az autogramokat Budapesten, rácáfolva a bemutatkozásakor tapasztalt hideg távolságtartásra, amiről még karrierje elején beszámoltunk.

Végre megkezdődött a 2013-as év Forma-1 hétvégéje Magyarországon! Megy a nyüzsgés a szállodáknál, vadászat a belváros utcáin, szépen gyűlnek az autogramok a füzetekbe, fotókra, sapkákra.

A hétvégén mi sem tétlenkedünk, gyűjtjük az anyagot az idei cikkhez, azonban addig is a Forma-1 ínyenceknek egy ritka darab a 80-as évek végéről: Ayrton Senna és Alain Prost autogramja együtt, a Magyar Nagydíjról. A két legnagyobb versenyző, a csapattársak, a riválisok, Stan és Pan, Lolka és Bolka, a versenysorozat talán valaha volt leghíresebb párosítása.

Karinthy Frigyes hivatalosan író, költő, műfordító volt, valójában a magyar nyelv egyik valaha volt legnagyobb varázslója, egy megismételhetetlen zseni, akinek agyába irodalmi alkotásain keresztül tekinthettünk be. Kötetein túl elévülhetetlen életművéhez tartozik nyelvünk gazdagítása. Állítólag tőle származik a következő rejtvény: "Mi az? Diplomata kavics után megy.? - Követ követ követ." 1929-ben írt Láncszemek című novellájában gyakorlatilag a világon elsőként felismerte a hálózatelméletek egyik legfontosabb kiindulópontját, a hat lépés távolságot. Sokkal több volt, mint író, vagy műfordító: nyelvi, gondolati polihisztor, méghozzá játékos könnyedséggel.

Karinthy aláírásával - kora hagyományainak megfelelően - könyvekben, leveleken és névjegykártyákon lehet találkozni, alább is egy töltőtollal kártyára írt darab látható.

Andrew Sarlos magyar származású kanadai közgazdász, üzletember a 90-es évek Magyarországának egyik legfontosabb gazdasági szereplője volt. 1956-ban hagyta el Magyarországot, de szemét mindig hazáján tartotta, s a 80-as évek végén az elsők között jelent meg a hazai közéletben. Ő finanszírozta Grósz Károly miniszterelnök amerikai útját, ő alapította az Első Magyar Alapot, ő építtette a Pólus Centert és a Bank Centert, gazdasági tevékenysége mellett kulturális mecénási tevékenysége is jelentős: neki köszönhető a Nagy Imre-szobor a Vértanúk terén. Váratlanul, viszonylag fiatalon, 66 évesen hunyt el Torontóban.

Külföldi befektető kollégák mondták róla, sikereit - avagy hogy a tőzsde kötéltáncosa lett - annak köszönheti, hogy ízig-vérig magyar volt. Ahogy a "Tüzijáték"-ban írják róla: "A sztálinista tisztogatások idején az ifjú Sarlóst - azzal a koholt váddal, hogy részt vett egy összeesküvésben és át akart állni a jugoszlávokhoz - tárgyalás nélkül több, mint egy évre bezárták egy budapesti katonai börtönbe. "Ez volt az egyetlen eset az életemben - mesélte -, hogy komolyan gondoltam az öngyilkosságra. A halál jobbnak tűnt az életnél, mert az őrök elhitették velünk, hogy másnap valószínűleg kivégeznek - és volt, akit ki is végeztek. Nem tudtam, kiengednek-e valaha is, s ha igen, vajon mikor? Ha egyik éjjel agyonvernek, oda se figyelt volna senki." Ilyen tapasztalatok után nem veszti el az ember a fejét, ha a Dow Jones index ingadozni kezd." 

Az alábbi dedikációt önéletrajzi könyvébe írta két évvel halála előtt.

Vasárnap este adta hírül az egyik vezető hírportál, hogy Russell Crowe Új-Zélandi születésű Oscar-díjas színész Budapesten járt az elmúlt hétvégén. A színész saját twitterén tett közzé egy fotót az Erzsébet téri óriáskerékről, s bíztatta követőit, hogy találják ki, hol van jelenleg, ám a megoldást végül ő maga árulta el később.

Gyűjtőtársunk Kardos Ági viszont találkozott vele hétvégén, amint az alábbi fotó és autogram is bizonyítja. Történetét alább tesszük közkinccsé.

Egy Herkules filmben forgató színészre várakoztunk a Gresham szálló előtt. Láttuk, hogy bement a rendező úr Mr. Rattner a szállóba és beszélt a sofőrrel. Gondoltuk, mindjárt jön és mennek forgatni vagy másfelé. Mivel vele már találkoztunk nem is zavartuk meg. Az lett a gyanús, hogy a kocsi feltolatott a bejárati ajtóra, ahogy ez nagy sztároknál szokás. Mivel idáig a rendező nem így közlekedett rögtön odaszaladtunk a kocsi mellé az ismerősömmel. A dedikálós füzetemet látva Crowe nem szállt be a kocsiba, hanem odajött oldalra hozzánk, nagyon kedves és szimpatikus volt, mindenkinek adott dedikálást és közös fotót is engedett. Ezután még az ott sétáló külföldi turistákkal is fotózkodott aki odament hozzá. Nagyon nagy élmény volt számomra, semmi sztárság, kedvesebb volt mint némelyik magyar színész, pedig a kocsi motorja ment és csak velünk foglalkozott.

Russell Crowe autogramját három évvel ezelőtt már megmutattuk itt a blogon, akkor egy londoni premieren kapták el ottani kollégáink: http://autogram.blog.hu/2010/06/09/russell_crowe_autogramja

Eötvös Gábor az egyik legismertebb magyar artista, zenebohóc volt. Hétévesen kezdett hangszeren játszani, 12 évesen kapott először szerepet bohócként. Leghíresebb számát, melynek vezérmotívuma a címben említett, azóta szállóigévé vált híres mondat ("Van má-ásik!") 25 nyelven adta elő szerte a világon, 1964-ben Svájcban személyesen Charlie Chaplin is gratulált neki.

Eötvös Gábor aláírása - bár gyakorlatilag egész élete fellépésekből, közszereplésből, utazásokból állt - ritka darabnak számít, legalábbis a közel 20 éves gyűjtőmunka során mindössze egyszer akadtam rá (alább látható dedikált könyv). Ennek oka valószínűleg éppen az lehet, hogy a művész folyamatosan úton volt, s esetleges autogramjai szétszórva pihennek fiókok mélyén, könyvespolcokon szerte a világban.

Wolfgang Petersen az egyik legismertebb német filmrendező. Tipikusan igaz rá a mondás, miszerint "hogyha semmi mást nem csinált volna életében, csak ezt az egy filmet..." - igen ám, de az ő esetében itt legalább három filmet kell felsorolni. 1981-ben készítette el "A tengeralattjáró" című második világháborús drámát (Das Boot), 1984-ben a mozitörténelem egyik legjobb meséjét, a "Végtelen történet"-et, 2004-ben pedig a gigantikus történelmi festményt, a "Trója"-t. E három filmmel biztosan örökre beírta magát a filmtörténetbe: a Das Boot-ért Oscar-jelölést is kapott, Atreyu és Bastian kalandjai nyomán szerintem minden gyerek minimum egyszer repülni akar Falconnal Fantáziaországban, a Trója csatajelenetei és szereposztása pedig egyértelműen a műfaj legnagyobbjai között említendők.

Petersen úr az alábbi két autogramot postai megkeresésre küldte néhány évvel ezelőtt. Szokott válaszolni rajongói megkeresésekre, de nem mindig és nem automatikusan, a sikeres levélváltáshoz szerencsére is szükség van.

Solti György, vagy ahogy nemzetközileg ismerik, Sir Georg Solti az egyik legjelentősebb magyar karmester, zongraművész volt. 1939-ben kényszerült elhagyni hazáját, s ettől kezdve haláláig külföldön élt. A világ valamennyi, klasszikus zene szempontjából jelentős nagyvárosában megfordult, s mindenütt a csúcsokra jutott: Genfben, Münchenben, Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Berlinben, Bécsben és New Yorkban is jól ismerik nevét, munkásságát. 1942-ben nyerte el a genfi zongoraverseny első díját, ezzel alapozta ismertségét. 1972-ben az angol királynő lovaggá ütötte, különlegesen kiváló hanglemez-karmestersége miatt 31 Grammy-díjas lemezen dolgozott.

Aláírása - a klasszikus zene kategóriájában megszokott módon - többnyire csak vezetéknévvel szerepel, gyakran hatalmas méretű betűkkel írta le az öt betűt, ami személyét jelöli: "Solti".

Az alább bemutatott darab a 70-es évekből származik, egy bécsi műsorfüzet belső borítóján található, nagy betűkkel írva.

Pavlics Ferenc neve valószínűleg kevéssé ismert a széles közvélemény előtt, pedig az űrkutatás szempontjából az ő tevékenysége legalább olyan fontos, mint Farkas Bertalan vagy Charles Simonyi űrrepülései. Ő ugyanis az az ember, aki megtervezte a Lunar Roving Vehicle-t, azaz a Holdjárót, amivel az asztronauták 1971-72-ben a Hold felszínén közlekedtek.

1956-ban került Amerikába, 1957-ben kezdett dolgozni a General Motorsnál. Az autógyár kutatórészlegeiben a különféle terepeken való közlekedés lett a szakterülete, amely a hadseregnél és a NASA-nál is fókuszban volt. Csapata a 60-as években kapott megbízást arra, hogy kifejlesszenek idegen égitesten közlekedni képes járművet, Pavlics irányításával a stáb a feladatot sikerrel hajtotta végre. Az űrügynökség 1972-ben kitüntette a Holdjáró (LRV) kifejlesztésében végzett munkájáért. A 90-es évektől újra korszakos feladatokban vett részt, ugyanis szakértője volt a Mars-járművek, a Sojourner (Jövevény), a Spirit és Opportunity kifejlesztésének.
Pavlics Ferenc bár több, mint 50 éve az USA-ban él, többször járt hazánkban. Az alábbi dedikációt 2005-ben, egy konferencián írta, melyet Farkas Bertalan repülésének 25. évfordulójára rendeztek Budapesten.

George F. Kennan neve elsőre nem cseng ismerősen a széles közvélemény számára, pedig ő az az ember, aki az egyik legnagyobb hatást gyakorolta a XX. század világtörténelmére: őt tekintik ugyanis a Hidegháború atyjának. 1946-ban Moszkvában teljesített diplomáciai szolgálatot, amikor az amerikai kormányzat arra kereste a választ, vajon a Szovjetunió miért nem támogatja az akkoriban létrehozott Világbank és Nemzetközi Valutaalap tevékenységét. Kennan misszióvezető-helyettesként az úgynevezett "Hosszú Táviratban" fejtette ki a Szovjetunió expanzivitásával kapcsolatos észrevételeit, s javasolta a feltartóztatás politikáját, amiből a Truman-doktrína született. Ezzel megteremtődtek a hidegháború ideológiai alapjai, megkezdődött intézményeinek a kiépítése, ennek első lépéseként az USA meghirdette a Marshall-tervet 1947-ben. A sors fintora, hogy Kennan egy-két év alatt időközben - látván, hogy Nyugat-Európa milyen fejlődésen ment keresztül - már saját korábbi javaslatával ellentétes álláspontra került, enyhülést és tárgyalásokat szorgalmazott, azonban a Hidegháború ideológiája addigra jelentős népszerűségre tett szert az USA vezetése körében: Kennan kezdte, de már ő sem tudta megállítani a folyamatot. Bár kétszer rövid időre még nagyköveti megbízatást kapott (előbb Moszkvában, majd később, Kennedy elnök felkérésére Belgrádban), az 50-es évektől egyetemen tanított haláláig.

Az alább bemutatott könyvet 2002-ben dedikálta, nagyon nehezen. Az akkor már 98 éves, rossz egészségi állapotban lévő Kennan rendszeres kórházi kezelés alatt állt. Titkárnőjével előzetes egyeztetés után sikerült kideríteni, hogy bár nagyon gyenge, alkalmanként szokott könyveket dedikálni (kizárólag a saját könyveit). Beszereztünk egy eredeti kiadású művet, ezt postáztuk részére, ami pár hét leforgása alatt érkezett vissza a Hidegháború atyjának dedikációjával.

De hogy kerül a képbe a magyar származású John Lukacs? A Lukács János Albertként Budapesten született amerikai történész 1946-ban, a II. világháborút szerencsésen túlélve, 22 évesen emigrált Amerikába, s azóta is ott él, tanít. Már nagyon korán, az 50-es években látta a Hidegháború értelmetlenségét, s cikkeiben tárgyalások kezdeményezését javasolta Kelet-Közép Európa országaival. Ez volt az az eszmei -tudományos közös platform, melynek nyomán megismerkedett, majd örök életre szóló barátságot kötött George F. Kennan-nal: 2006. júniusában, amikor az akkor már elhunyt Kennan dedikációjával ellátott könyvet elé tettük Budapesten, könnybe lábadt szemmel, szívesen dedikálta ő is. (A könyv alcíme egyébként: "A Kennan-Lukács levélváltás".)

E két fantasztikus professzor és jóbarát autogramja önmagában is különleges darab a XX. századi történelmet kedvelők számára, azonban együtt különlegesen ritka, egyedülálló kincs.

Bessenyei Ferenc a XX. század egyik legnagyobb magyar színművésze volt. Öndefiníciója szerint: Komédiása. Emléke kinek Tevjeként (Hegedűs a háztetőn), kinek Zorbaként, vagy éppen valamelyik filmszerepe marad meg emlékezetként örökre, rendkívül gazdag pályájának eredményeként választani ezügyben nagyon nehéz. Utánozhatatlan orgánuma, végtelen pozitív kisugárzása és élni akarása, személye, karaktere feledhetetlen. Kétszeres Kossuth-díjas, a Nemzet Színésze. Haláláig aktív közszereplő maradt, így autogramját begyűjteni nem volt nehéz, kedélyesen és készségesen dedikálta a könyveket, fényképeket.

Aláírási szokásának jellegzetessége, hogy bármekkora felületet tett elé valaki, azt teljes terjedelmében "bededikálta", belakta. Mintha az egész világot akarná magához ölelni mosolyával, szeretetével. Aláírása már egészen korán, a 60-as években elnyerte lényegében azt a formát, melyet haláláig használt, ezt az alábbi mintákon mutatjuk be.

Aláírás a 60-as évek első feléből:

Dedikáció egy emlékkönyvből 1967-ből:

Dedikáció 2001-ből egy régebbi kiadású könyvbe (látható, hogy a teljes belső címlapot teleírta):

Dedikáció 2001-ből emlékkönyvbe - ahogy az előző mintán látható, ilyenkor autogramjának sztenderd formátuma "Ölel Bessenyei Ferenc, a Komédiás". Ez a dedikáció eredetiben A4 méretű.

Diego Maradona, az Isteni Diego a világ valaha volt legnagyszerűbb labdarúgója. Sokan vitatkoznak ezzel, mert volt, aki több világbajnokságot nyert, mint ő (sokan), volt, aki több gólt lőtt, mint ő (sokan), s volt, aki több válogatottságig vitte, mint ő (megintcsak sokan). Valahogy azonban mégis, aki egyszer őt látta a pályán, akárcsak tévén keresztül is, az soha nem felejti el azt a varázslást.

Maradona olyan, mint a kejfeljancsi. Gondol egyet, megindul, egymaga végigmegy a pályán és gólt lő. Kézzel üti a kapuba a labdát, utána pedig szenvedélyesen fejesgólnak örül. Európa csúcsára vezet egy olasz középcsapatot. Életveszélyesen elhízik, majd bámulatosan lefogy. Lebukik drogfogyasztással. Barátja Fidel Castro. 1979-ben ifjúsági világbajnok, 1986-ban felnőtt világbajnok és a FIFA év játékosa. 1990-ben világbajnoki ezüstérmes, 1994-ben kitiltják a világbajnokságról drog miatt. 2008-ban az argentív válogatott szövetségi kapitánya lesz három évig, nagy reményekkel, de végül kudarccal.

Valami van benne, ami utánozhatatlan, megismételhetetlen azóta is, amióta először pályára lépett. A futball autogramgyűjtők körében olyan az ő aláírása, mint a Forma-1-ben Senna-é: a legkeresettebb darab. Statisztikák szintjén nem ő volt a legjobb, de valahogy, mindent összevetve: mégis.

Magyarországon 1990-ben járt, amikor a Napoli az Újpest ellen játszott. Akik akkor találkoztak vele, arról számolnak be, hogy nem túl kedves, ha autogramot kell adni, bár ez attól is függött, hogy ki mikor próbálkozott. Az alábbi autogramot a 80-as években, Németországban írta egy ottani futballrajongónak.

Wojciech Jaruzelsi Mihail Gorbacsov mellett az utolsó még jelenleg is élő vezető a 80-as évek Keleti Blokkjából, tegnap múlt 90 éves. 1981-ben Lengyelországban a Lech Walesa vezette Szolidaritás Szakszervezet népszerűsége egyre növekedett, amit Jaruzelski tábornok hadiállapot kihirdetésével kívánt letörni - így került hatalomra. Ettől fogva előbb miniszterelnökként és pártfőtitkárként, majd 1985-től államfőként és pártfőtitkárként uralta a Lengyel Népköztársaságot. 1989-től 1990 decemberéig másfél éven át ő volt a III. Lengyel Köztársaság első elnöke.

Az alább bemutatott aláírt fotót nem volt egyszerű megszerezni tőle. Számos alkalommal küldtünk különböző címeire levelet, azonban egyik alkalommal sem érkezett válasz sehonnan, egészen 2003-ig, amikor valamilyen csoda folytán ez a mellékelt fénykép - amit egy magyarországi újságból vágtunk ki és preparáltunk - visszajött aláírva. Ami érdekes, hogy később hiába próbálkoztak újra gyűjtőtársaink, megintcsak nem jött semmilyen válasz a leveleikre.